Tisztelt Érdeklődők!

Szeptember 4.-től tantermi edzéseink újraindulnak a régi helyen!

Kung-fu oktatás

Edzés időpontok:  hétfő és szerda 18h-19:30

Cím:  Budapest 1076 Murányi utca 10.
(Keleti pályaudvartól két percre)

Tandíj: 12.000 Ft/hó

Ha egy családból többen jönnek:
két fő esetén 8.000 Ft/hó/fő
három vagy több fő esetén 6.000 Ft/hó/fő

Kérdésed van? Itt felteheted:
KAPCSOLAT
(06) 30 234-1229

Online edzésanyagunk változatlanul elérhető! Itt tudod megnézni!

Elérhetővé tettük a stílusunkról írt első könyvhöz készült videókat bármely érdeklődő számára.

Ha érdekel a lehetőség, ezen a linken tudsz feliratkozni.

Kiss Zsolt
Wing Chun Kyun Faat
vezető oktató

Kung-fu oktatás

Június 3.-án szerdán újraindulunk!
Ennek örömére egy hónapig ingyenesen kipróbálhatod Kung-fu edzéseinket!
Szeptemberig nem tartunk tantermi foglalkozásokat, nyár végéig a városligeti parkban a volt Petőfi Csarnok melletti nagytisztáson leszünk.
Ha szeretnéd, most egy hónapig ingyenesen járhatsz, minden kötelezettségtől mentesen vehetsz részt foglalkozásainkon! Ne hagyd ki!

Edzés időpontok:  Hétfő és szerda 18h-20h

Cím:  Budapest, Városliget, Napozórét

Kérdésed van? Itt felteheted:
KAPCSOLAT
(06) 30 234-1229

劍
Jian
Gim
(Egyenes kard)

Az egyik legrégebben használt fegyverfajta. Vélhetően a nomádokkal való kapcsolat révén került át Kína fegyvertárába. (A hosszú kard tipikus lovasfegyver. A zömmel gyalogharcot folytató területeken inkább a rövid kardok - ld. a régi Görögország vagy Róma - illetve a különféle lándzsák, bárdok, alabárdok - pl. Svájc - jellemzőek. Az ókori Kína tipikus fegyvere is az alabárdszerű, úgynevezett tőrbalta.)

Gyakoribb elnevezései
Jian: kétélű hosszú kard
Tai Ji kard: rugalmasabb, hajlékonyabb pengével készült
Papi kard
Wen Jian (Tudós kard)
Női kard: lekerekített hegyű, könnyebb változat, gyakorlásra, önvédelemre vagy csak dísznek
Wu Jian: hadi változat, éles, hegyes, gondosan edzett.

Több stílus saját nevén említi (pl. Shaolin egyenes kard), anélkül, hogy lényeges különbség lenne az alaptípushoz képest. Ezenkívül nevet kaphatott a helységről, ahol kovácsolták, vagy ahonnan a vasércet nyerték, a kovácsról (vagy kovácstól), aki kovácsolta stb.
Számtalan fajta kard létezik, amit kisebb-nagyobb változtatásokkal láttak el a hatékonyság növelése vagy speciális technikák alkalmazása céljából, de használatában nem tettek lényegi változtatásokat (s így továbbra is Jian-nek nevezik). Így létezik horgos, fűrészfogú, kígyónyelv forma Jian is.

A pengét általában 3 részre osztják. Az alsó - keresztvashoz eső - harmad a legszélesebb, és legvastagabb, merev, inkább csak hárítanak vele, ezért gyakran nem is élezik. A középső harmad már élezett, mert a csúsztatott vágásoknál használják, s rugalmasabb is. A felső harmadra esik a vágások túlnyomó része, ezért ez a rész igen rugalmas (hogy terhelésnél ne törjön) és éles, s nagyon gondos, speciális edzésnek vetik alá. Jellegzetesen kínai sajátság az ún. hajlékony penge, ami bár más fegyvertípusnál is előfordul, mégis a Jian-re a legjellemzőbb. Hajlékony kardoknál a teljes pengehossz lágy, rugalmas lehet. Kidolgozására azért volt szükség, mert a jobb minőségű japán kardokkal szemben törtek a kínai kovácsmunkák.
A kard markolatszerelékéhez gyakran erősítenek zsinórbojtot. Ez nem csak díszítőelemként szolgál, a kard forgatása közben zavarja az ellenfelet, s igen könnyen rá is csavarodik annak fegyverére, rövid időre blokkolva azt.
A Jian-t - kiváltképp hajlékony változatait - nagy előszeretettel használják a belső erős iskolák képviselői. Részben, mert küzdőstílusukhoz is jobban illik, s mert úgy gondolják, hogy küzdelem közben Qi-jüket közvetíteni tudják az ilyen típusú kardon keresztül az ellenfél felé.
Használat közben inkább íves finom mozgásokkal kezelik a kardot. Csapásnál „csúsztatják” a pengét, minél nagyobb felülettel próbálnak vágni.
A régi európai kardvívás keresztvágásai, ahol a penge egyetlen pontja terhelt csak, nem jellemzőek.
Az egyik legelegánsabb fegyver, ezért nők is előszeretettel használják.
Bár kezelésének ismerete szinte kötelező érvényű volt, a kard Kínában nem vált olyan jelentőségűvé, mint Japán szamurájai vagy Európa lovagjai közt.

Tetszett a cikk?
Kérjük értékeld!

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (1 Vote)

Magyar Wing Chun Szövetség Nemzetközi Wing Chun Bajnokság
Mezőtúr, 2017. november  18.

Lou Man Gam szemináriuma
2017

Magyar Wing Chun Szövetség Nemzetközi Wing Chun Bajnokság
Mezőtúr, 2016. november  26.

Magyar Wing Chun Szövetség Országos Wing Chun Bajnokság
Mezőtúr, 2015. november  21.

Seijin dojo "Harcművészeti hetek" rendezvénysorozata
2013

Lou Man Gam szemináriuma
2011

Lou Man Gam szemináriuma
2005

Lou Man Gam szemináriuma
2003-2004

Lok Yiu Wing Chun szemináriumok
1998-2002

Kiadványok, termékek

Könyvek

Újság

A Kung-fu fegyverei

Fegyveres oktatás

18 alapfegyver és az 5 tanító

Bot

Szablya

Egyenes kard

Lándzsa

Guan Dao

槍
Qiang
Cheung
(Lándzsa)

A lándzsa az egyik legősibb fegyver, a világ minden táján használatos volt. Bár sok változata kialakult, a legjellemzőbb a képeken is látható nyélköpűs, levél alakú fejjel ellátott változat maradt (gyakorlatilag már a rézkor óta létezik ez a forma). Az i. e. III. század körül (akkoriban több, egymással hadakozó állam létezett Kína területén) főleg az észak-kínai államok hun mintára átszervezték a hadvezetésüket. Háttérbe szorultak a korábban általánosan használt harci szekerek, s megnőtt a lovasság szerepe. Ez azt is magával hozta, hogy a korábban kedvelt tőrbalta félék, s bárdok helyett a lóhátról is hatékonyan használható fegyverek kerültek előtérbe (visszacsapó íj, kard, lándzsa). S persze a fegyverek átvételével azoknak a kínaitól elütő kezelését is igyekeztek elsajátítani.
A régi kínai elgondolás szerint a lándzsa volt a távolsági fegyver (később a muskétákat is Qiang-nak nevezték el), aminek a csatatéren döntő jelentősége van, ezért a jó lándzsavívókat mindig nagy megbecsülés övezte.
A katonaságnál szabvány lándzsaméreteket használtak. A legáltalánosabb a 6 láb (kb. 198 cm), 8 láb (kb. 264 cm) és az 1 öl 2 láb (kb. 4 m) változat volt.
A harcművészetek gyakorlói leginkább a saját testméretükhöz igazították, így létezett rövidebb, embermagas, vagy a szemöldökig érő változat, illetve olyan, ami a feltartott kéz ujjaiig ért. Hosszabb (8 láb, 1 öl 2 láb) változatok is léteztek, de inkább erősítő gyakorlatokhoz használták.
A lándzsafej többnyire levélformájú, 18-25 cm hosszú, s a nyélköpű tövében bojttal látták el (eredetileg lószőr, de selyemből is készítették). Ez egyrészt nehezebbé tette a fej levágását a nyélről, másrészt felfogta a vért, s így megakadályozta a nyél csúszóssá válását.
Használatára (értelemszerűen) leginkább a gyakori szúrás, a nyél testen forgatása, elvezetésből visszatámadás a jellemző. Időnként fogásváltással a nyél végét is használhatták ütésre, illetve mivel a fej nem csak hegyes volt, de éles is, különféle vágó technikákat is lehetett alkalmazni vele.
A régi idők leghíresebb lándzsa-technikája a Yang családtól származott (több, magas rangú katona került ki közülük). Az ő gyakorlataik különböző formagyakorlatokban máig megőrződtek.
(A XIII. században a mongolok hatalomra kerülésekor a család egyik tagja egy buddhista kolostorban rejtőzött el. A tábornok a lándzsát a papi léthez jobban illő botra cserélte. De hogy ne vesszen el a családi stílus, létrehozott egy új gyakorlatot, ami a papi bottechnikát és a lándzsastílust egyesítette. A formagyakorlat a Ng long baat gwa gwan (Wu lang ba gua gun), vagyis az „Ötödik fiú nyolc gua botja” nevet kapta. Ez a forma is fennmaradt szerzetesi körökben.)
Kedvelt fegyver volt Shaolin-ban, így a shaolin-i eredetű stílusokban is. A belsőerős stílusok is kiemelten foglalkoznak vele, főleg, mert a gyakorlatai kiválóan alkalmasak a stílushoz szükséges képességek kifejlesztésében (pl. a ragadós lándzsa gyakorlat az elvezetések, vagy a nagyméretű lándzsák az erőfejlesztés és időzítés gyakorlására a Taiji-ban).
Híres lándzsavívó volt Wu Zhong a Qing dinasztia idején. Három egymást követő viadalon győzött a fujian-i Shaolin templom papjai ellen, akiket annyira lenyűgözött a tudása, hogy elnevezték a „Lándzsa istenének”. A győzelem ismertté tette a császári udvarban is a nevét, s Fu Yuan tábornok (Kang Xi császár 14. fia), aki kiváló harcművész volt, megparancsolta Wu Zhong-nak, hogy utazzon a fővárosba s mérkőzzön meg vele. A küzdelmet bambusz gyakorlólándzsával vívták, aminek a fejét fehér porral vonták be, így az nyomot hagyott a gyakorlók ruháján, s látható volt a találat. Alig néhány ütésváltás után Wu Zhong lándzsája befestette a tábornok szemöldökét. A tábornok folytatni akarta a küzdelmet, de rövid időn belül Wu Zhong megismételte a találatát, s újra befestette ellenfele szemöldökét. Fu Yuan elismerte vereségét, s felkérte Wu Zhong-ot, hogy legyen az oktatója.

Tetszett a cikk?
Kérjük értékeld!

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (2 Votes)

Sajnáljuk, hogy elmész...

Katt ide!  Kattints ide!

Mi micsoda?

Kung-fu
Kínai harcművészet.
A kifejezést eredetileg "kiváló", "remekül megvalósított" értelemben használták (Szó szerint kb. "munkával elért eredményt" jelent.), így nem csak harcművészetet jelentett, hanem bármit, amit mesterien megvalósítottak. Az 1960-as években a hongkongi akciófilmeknek köszönhetően terjedt el "kínai harcművészet" jelentése. Hongkongban és Taiwan-on általában ezt a kifejezést használják a klasszikus kínai harcművészetekre.

Qigong
Légzőgyakorlat, energiagyakorlat.

Wushu
Kínai harcművészet.
Modern kifejezés, a Kínai Népköztársaságban kezdték használni az 1960-as években. Wu jelentése "Harc, harci", a Shu "Művészet". Eleinte főleg a népköztársasági újabb keletű (inkább sportjellegű) stílusokat értették alatta. Mára a klasszikus rendszerek is újra népszerűek Kínában, s ők is az ott elterjedt Wushu kifejezést használják. Sokan ma is a népköztársasági modernizált, látványos, akrobatikus rendszereket értik alatta, s megkülönböztetik a tradicionális stílusoktól.