Az oldalon cookie-kat és a Google Analytics szolgáltatását használjuk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújtsuk a honlapunkon.

Ha kikapcsolja a cookie-kat, annak hatása lehet az oldal működésére. A beállításokat bármikor megváltoztathatja, kérjük ezzel kapcsolatban nézze meg a böngésző információkat, vagy a segítség oldalt.

4. rész
Hogyan néz ki a harci képzés rendszere?

Bármilyen harcművészeti stílust tanulsz is, eljön egy pont, amikor az addig gyakorolt mozgásokat át kellene valahogy ültetni a valóságba. És ez problémát jelent. Ugyanis ahogy a sokszor hangoztatott (fél)igazság mondja:

"Küzdeni csak küzdve lehet megtanulni!"

Miért féligazság? Mert amit a legtöbb helyen gyakorolnak, az valójában nem küzdelem, hanem egyfajta gyakorlás, amit tévesen azonosítanak a küzdelemmel.

A valódi küzdelemben, például egy utcai támadásban nincsenek szabályok. Senki nem mondja meg, hogy hova és milyen erővel lehet ütni. Nem lehet megállni, mert az egyik fél megsérült. Edzőteremben ezt nem lehet eljátszani, mert hamar elfogynának a gyakorlók. Ezért a legtöbb helyen beépítenek egy vagy több "csalást" a gyakorlásba, hogy ne öld meg a társad.
• Nem lehet bizonyos pontokra, felületekre ütni
• Csak jelzik a találatot
• Testre teljes erővel ütnek, rúgnak; fej, s kiemelt területek támadását megtiltják
És még lehetne sorolni.

Eddig nincs is semmi gond. A gond ott kezdődik, ha csak egyféle gyakorlatot kiemelnek, s azt elnevezik "A Küzdelem"-nek. És megszokják, hogy "Így Kell Küzdeni"! Ugyanis így a megszokások közé beépül a "csalás" is. Erre érvként azt szokták mondani, hogy: "Igen, persze, edzésen így gyakorolunk, de utcán, küzdelem közben rendesen ütjük meg a támadót!"

Nem igaz.

Támadás esetén, stresszhelyzetben megváltoznak a testi és tudati funkciók. És csak olyan mozgást tudsz végrehajtani, ami nagyon mélyen bevésődött. Tehát a faji, velünk született küzdelmi mozgások, és az, amit Te magad bevéstél a gyakorlás során! Ha MINDIG azt gyakorlod, hogy az ellenfél elé ütsz, az utcán is szépen elé fogsz ütni...
(Egy ismerős oktató mesélte a megszokás erejéről: Egy srácot, aki gyakorló harcművész volt, késsel megtámadtak az utcán. A srác ahogy tanulta, hárított, s már vette is el a kést. Aztán ahogy edzésen megszokta, VISSZAADTA A TÁMADÓNAK A KÉST!)

Mi a megoldás?
Ez a gond régen sem lehetett ismeretlen, több stílusnál is láttam, hogy remek módszereket fejlesztettek ki a kikerülésére. (Amit most írok, ez az én rendszerezésem a témáról, más lehet, hogy teljesen más módon magyarázná el!)
Háromféle gyakorlattípust hoznak létre, amik megtanítanak biztonságosan egy-egy szükséges elemet:
• Küzdelmi gyakorlatok: kötetlenebb, vagy szabad harci mozgások
• Képességadó gyakorlatok: segítenek kimunkálni egy, a stílus alkalmazásához szükséges képességet (pl. a Judo-ban a dobáshoz befordulás és kiemelés, nálunk a Fabábu gyakorlatok)
• Megszokásokat beépítő gyakorlatok: ezzel általában egy részelemet "sulykolnak", amíg ez válik a természetes mozgássá (pl. a támadó elöli elmozgás, védekezés, nálunk ilyen jellegű gyakorlat a "Fogó kezek")

Jellemzően mindenki az elsőt azonosítja csak a harcra felkészítéssel, s ha ez a "teremküzdelem", "dojo kumite", "sparring" (vagy bármilyen egyéb néven hallottál róla), szóval ha ez hasonlít arra a képre, ami a néző fejében a küzdelemről él, akkor gondolja azt az adott stílusról, hogy az egy jó stílus! (Ebben is voltak divatok, aktuálisan a "legjobb", "legkeményebb" jelzővel ellátott iskolák.) A többit pedig gyakran fölösleges sallangnak hiszi. Ha pedig ezt a küzdelmi gyakorlatot ráadásul mindig csak egyféle módon gyakorolják, azzal végképp eltérítik az igazi céltól, a valós küzdelemre való felkészüléstől!
(Ami persze nem zárja ki, hogy ez a küzdelmi gyakorlás valóban nagyon kemény legyen, s komoly képességeket adjon!)

És akkor mi szerintem a különbség valóban felkészítő gyakorlatok és látszólag jó módszerek között?
• A három elem (küzdelmi, képességadó, megszokásokat beépítő gyakorlatok) megfelelő keveréke a gyakorlásban.
• S az, hogy mindig legyünk tisztában azzal, hogy mit és miért gyakorlunk!

Mi lesz 2 nap múlva?
Legközelebb a Wing Chun történetéről írok, s arról, hogy miért úgy néz ki a mozgása, ahogy.

Kiss Zsolt Kung-fu és Qigong oktató harcművészeti szakíróKiss Zsolt
Kung-fu és Qigong oktató
harcművészeti szakíró

 

MIÉRT IS KAPTAM EZT A LEVELET?
Azért kapod a Wing Chun Kyun Faat iskola leveleit, mert úgy döntöttél, hogy szeretnél végre érthetően megírt, hiteles információkhoz jutni a Wing Chun (Ving Chun, stb.) stílusról, és saját kezedbe venni, és tudatosan építeni fejlődésedet. Kiváló döntés! Remélem sokat fogsz hasznosítani a kapott információkból, ötletekből, módszerekből!

Érdekelne olyan téma, amiről eddig nem írtunk? Miről szeretnél olvasni?

Ha ezt a hírlevelet egy ismerősöd küldte tovább, akkor itt tudsz FELIRATKOZNI a saját példányodra!

VÁLTOZTAK AZ ADATAIM, FRISSÍTEM A PROFILOM

Nem érdekel a fejlődésem, majd csak találok valamit a neten! >> Ezért VÉGLEGESEN LEIRATKOZOM a listáról!

5. rész
A Wing Chun történetéről röviden

A mai hírlevelemben a Wing Chun történetéről szeretnék egy kicsit írni, s pár gondolat erejéig összehasonlítani a régi (100-200 évvel ezelőtti) boksszal.
Miért?
Mert egy stílus alkalmazhatóságát nem kis részben befolyásolja, hogy milyen környezetben és mire hozták létre.

A Wing Chun-t a dél-kínai titkos társaságok körében hozták létre a híres Shaolin kolostor stílusai alapján. Ezek a társaságok nem voltak elég erősek a nyílt harcra, ráadásul Shaolin pusztulásakor ismertté váltak a kolostorban gyakorolt harci eljárások, így valami a hagyományostól nagyon eltérő stílust akartak létrehozni. Addig jellemzően nagy, vagy közepes küzdőtávolságú stílusokat gyakoroltak (csatatéri stílus, fegyveres küzdőtáv). A Wing Chun inkább városi, rajtaütés jellegű harcmodort követ. Kétkezes kézhasználat, alattomos mély rúgások, kézlezárások, kizárások, agresszív támadó harcmodor. És mindezt egyszerű, érthető alapelvek mentén elrendezve (Ha most csóválod a fejed, mert bonyolultnak tűnt volna az eddigi levelek alapján: látatlanban sokszor hosszas magyarázattal lehet csak megértetni azt, ami rögtön világos lenne, ha megmutatnám élőben...)

Azt talán magyaráznom sem kell, hogy mindez egy olyan világban született, ahol a mainál sokkal nagyobb volt a bizonytalanság, sokszor csak magadra számíthattál, ha támadás ért, jellemzően több ellenfél támadott, s ezek kíméletlenek voltak, az állampolgárokat bármilyen szinten védő jogbiztonság és a rendfenntartó szervek segítsége hiányzott. Ma bármennyi hibát is találunk az intézményeinkben, ennél sokkal jobb a helyzet.

Érdekes módon, ha összehasonlítjuk a Wing Chun-t a régi európai boksszal, nagyon hasonló dolgokat találunk. Mielőtt szabályozták volna, s elkezdtek védőfelszereléseket használni, az alap öklözésformák, lezáró és ellenütések, rúgások (!), taktikák ugyanazok voltak, mint a Wing Chun-ban. Sokkal többet ütöttek testre, számítottak rá, hogy nem csak egy ellenféllel kell szembenézni, s a használata minden volt, csak sportszerű nem...
(A bokszolók, azért is, hogy a védőkesztyű ellenére "átmenjen az erő", rendkívül nagy ütőerőt fejlesztenek ki, és sokat ütnek fejre, mert kesztyűben ott egyszerűbb KO-t elérni. Viszont mikor kesztyű nélkül dolgoznak, például egy utcai támadásnál, gyakran erőteljesen sérül a kezük, ami nincs felkészülve ekkora erőbehatásra - bütykök leszakadása, ujj és kéztőcsontok törése.)

A képeken egy 1860-as kiadású boksz könyv ábrái láthatóak, mellette pedig a "Wing Chun-os megfelelője". Az azonos elemek száma ennél sokkal több, egy rövid cikk kereteibe nem férnének bele.

Ha bővebben is érdekelne a Wing Chun története, az oldalunkon találsz még olvasnivalót, vagy az Online KUNG-FU újság 3. évfolyam 3. számában.

Mi lesz 2 nap múlva?
A következő cikkben a Wing Chun képzési rendszeréről, a formákról és a hozzá kapcsolódó gyakorlatokról írok.

Kiss Zsolt Kung-fu és Qigong oktató harcművészeti szakíróKiss Zsolt
Kung-fu és Qigong oktató
harcművészeti szakíró

 

MIÉRT IS KAPTAM EZT A LEVELET?
Azért kapod a Wing Chun Kyun Faat iskola leveleit, mert úgy döntöttél, hogy szeretnél végre érthetően megírt, hiteles információkhoz jutni a Wing Chun (Ving Chun, stb.) stílusról, és saját kezedbe venni, és tudatosan építeni fejlődésedet. Kiváló döntés! Remélem sokat fogsz hasznosítani a kapott információkból, ötletekből, módszerekből!

Érdekelne olyan téma, amiről eddig nem írtunk? Miről szeretnél olvasni?

Ha ezt a hírlevelet egy ismerősöd küldte tovább, akkor itt tudsz FELIRATKOZNI a saját példányodra!

VÁLTOZTAK AZ ADATAIM, FRISSÍTEM A PROFILOM

Nem érdekel a fejlődésem, majd csak találok valamit a neten! >> Ezért VÉGLEGESEN LEIRATKOZOM a listáról!

6. rész
A Wing Chun képzési rendszere

Előző két levelemben beszéltem arról, hogy hogyan néz ki a harci képzés rendszere általában, illetve mondtam pár dolgot a Wing Chun történelméről és mozgásanyagáról. Most ezt a témát viszem tovább, s elmondom, hogy hogyan néz ki a harci képzés rendszere a Wing Chun-ban.
(Ez azért kicsit túlzó kijelentés így. Írtam erről a témáról 5 könyvet. Most pedig megpróbálok beszélni róla egy levél keretei között...)

A Wing Chun-ban összesen 6 formagyakorlatot tanítunk. Ezekre a formákra és a hozzájuk kapcsolódó gyakorlatokra fűzik fel a képzés rendszerét. A formák:
• Saam Baai Fat, vagy Siu Nim Tau
• Cham Kiu
• Biu Ji
• Muk Yan Jong Faat (Bábuforma)
• Luk dim bun gwan (Hosszúbot)
• Baat jaam dou (Páros rövidkard)

A Saam Baai Fat, amivel elsőként találkozik a gyakorló. Ez a formagyakorlat tanítja meg az alapelveket, s az alapvető mozgásokat.
A Cham Kiu szinten a mozgások és a mozgás erejének átvitelét tanítjuk.
A Biu Ji tartalmazza az "elsősegély technikákat". Vagyis olyan technikák és készségek gyűjteménye, amit akkor használunk, amikor valóban baj van. Emellett itt alakítjuk ki a rövidtávú erőhasználatot.
A Muk Yan Jong Faat, vagyis a Bábuforma egyfajta összegzés, ahol az eddigieket munkáljuk ki egy eszközön.
Végül a fegyveres formák, amik a nyilvánvaló eszközhasználaton túl erősítésre és az erőkivezetés gyakorlására is használunk

Ezekhez kapcsolódóan tanítunk különféle páros gyakorlatokat, ami egy-egy technikát, technika kört munkálnak ki. Ilyenek például az egy és kétkezes Tapadó kéz (Chi Sau), Elfogó kéz (Lap Sau), Szabad kéz (Gon Sau). A kapcsolódó gyakorlatok a harci szituációk szerint gyakoroltatnak (egyre nehezedő formában) különféle elemeket, amik a harcban előfordulhatnak. Vagyis:
• Elmozgok a támadás elől - nincs fizikai kapcsolat az ellenféllel
• Nem tudok elmozogni, ezért létrejön a kapcsolat
• Egy kézzel kívülről
• Egy kézzel belülről
• Két kézzel

A gyakorlatoknál fontos szempont volt a kis távolság miatt is a kétkezűség és a gyors reagálás képességének kialakítása (szemben a maximális ütőerőre törekvő stílusokkal). Ez a rendszer egy jól kialakított képzési mód, ami ma is alkalmazható. Viszont a felépítésével van egy komoly gond. A régi időkben jellemzően a tanítvány együtt élt a mesterével, és a képzés lezárulta előtt általában nem kellett használnia a stílust. Erre ma már nincs mód. Ráadásul senki nem akarna egy olyan stílust tanulni, amit 10 év képzés után képes csak használni.

Emiatt kénytelenek voltunk mélyebben átgondolni, és "átgyúrni" a képzés rendszerét. Előtérbe kerültek azok az elemek, amikre minél előbb szükséged van (s amit korábban csak haladóbb szinten tanítottak, vagy nem volt része a stílusnak). Mint például:
• Mozgás tanítása (alapszinten hagyományosan nagyon sok helyben állós gyakorlat van, azért is, hogy "kipréseljék" a tanítványból a helyes kézhasználatot)
• Küzdelmi gyakorlatok
• Európában gyakoribb támadási módok elleni felkészülés
• Ma gyakrabban előforduló eszközök elleni felkészülés (rövid bot, kés, stb.)
• Klasszikus és modern ismeretek anatómiáról és élettanról, az emberi természetről, kivált az erőszakról

Előtérbe került az önvédelem a harccal szemben. A klasszikus stílusok egy jelentős része a megszállók elleni harcra jött létre. Elsődleges céljuk ezért az ellenfél legyőzése volt. Az önvédelemnél viszont nem a győzelem a cél, hanem az, hogy "mentsd a bőröd"! Nagyon fontos megérteni a kettő közötti különbséget!

Következő levelemben egy nagyon fontos témával folytatom: Az erőszak típusai és az ellenük való felkészülés

 

Kiss Zsolt Kung-fu és Qigong oktató harcművészeti szakíró

Kiss Zsolt
Kung-fu és Qigong oktató
harcművészeti szakíró

 

MIÉRT IS KAPTAM EZT A LEVELET?
Azért kapod a Wing Chun Kyun Faat iskola leveleit, mert úgy döntöttél, hogy szeretnél végre érthetően megírt, hiteles információkhoz jutni a Wing Chun (Ving Chun, stb.) stílusról, és saját kezedbe venni, és tudatosan építeni fejlődésedet. Kiváló döntés! Remélem sokat fogsz hasznosítani a kapott információkból, ötletekből, módszerekből!

Érdekelne olyan téma, amiről eddig nem írtunk? Miről szeretnél olvasni?

Ha ezt a hírlevelet egy ismerősöd küldte tovább, akkor itt tudsz FELIRATKOZNI a saját példányodra!

VÁLTOZTAK AZ ADATAIM, FRISSÍTEM A PROFILOM

Nem érdekel a fejlődésem, majd csak találok valamit a neten! >> Ezért VÉGLEGESEN LEIRATKOZOM a listáról!

7. rész
Erőszak típusai, felkészülés

Bár furcsa belegondolni, de a mai ember evolúciós szempontból az elmúlt 200.000-300.000 évben semmit nem változott. A civilizáció ami felépült körülöttünk, persze komoly befolyással bír ránk. De az alkalmazkodás, ami adott kulturális közegre íródott (Leginkább nevelés által: "Nem ütjük meg a másik gyereket!", "Civilizáltan intézzük el a vitákat!"), csak abban a közegben működik. Vagyis ha nincs valós megoldás az agresszió kezelésére (pl. egy elfajuló vitában), akkor a legjobban bevésődött, ösztönszintű megoldások fognak előjönni.

Neveléssel akkor lehetne megszüntetni az agressziót, ha az új megoldás, amivel szeretnénk felülírni a hagyományos reakciót, egyrészt jobb megoldás lenne evolúciós szempontból, mint a régi, másrészt ha a társadalom minden tagjára egyenlően ki tudnánk terjeszteni.

De miért is létezik agresszió? (Elnézést, kicsit leegyszerűsítő lesz a magyarázatom, levelet kell megfogalmaznom, nem könyvet...) A természetben az erőforrások mennyisége és minősége adott. Ebből mindenki a legjobb minőségűt és elegendő mennyiségűt szeretné magának biztosítani. Tehát:
• Elegendő és jó minőségű táplálék (Húsevők esetén a prédaállat általában hevesen tiltakozott az ellen, hogy őt megegyék, így itt már eleve nem működött a rábeszélés és egyéb szelíd eszközök használata.)
• Megfelelő génállományú partner, aki képes velem a "legjobb minőségű" utódot létrehozni, akinek persze megint a legjobb feltételeket kívánjuk biztosítani

Mivel mindenki ezt szeretné biztosítani magának, az összes többi ember a versenytársa lesz. A vetélytársak kiiktatásának pedig a legbiztosabb módszere mindig az volt, ha valamilyen módon korlátoztuk abban, hogy hozzájusson ezekhez a forrásokhoz. A másik megölése fajtársak esetén viszont problémás, mert ezzel az egész faj (így a saját vérvonalam) jövőjét teszem tönkre. Ezért megszületett a dominanciaharc, ahol a küzdelem eszközei adottak voltak, de szelídültek, nem öltük meg a fajtársat. (Egy tigris nem ugyanazzal a vadsággal és erővel támad meg egy másik tigrist, mint egy prédaállatot!) Ami esetünkben érdekes még, hogy az ember képes ragadozó típusú támadásra a fajtársa ellen! Bár ez inkább csoportok között történik (háború), létezik egyéni változata is (bűnözési formák). A ragadozó típusú támadás meghatározott lelki hozzáállást követel meg, s nem is képes mindenki rá!

Az emberi dominanciaharcnak sok formája született, finom és kevésbé finom változatok, de jellegében nem különbözik az állatokétól. Ez megmagyarázza azt is, hogy egy internetes vita során miért produkálunk ugyanolyan izgalmi tüneteket, mint egy fizikai összecsapásnál. Nem, nem idegesek leszünk! A szapora pulzus, az adrenalin löket, a gondolkodás időnkénti beszűkülése, stb., stb. mind a küzdelemre jellemző reakció. És az egyéni hajlamon túl az lesz agresszívebb, aki úgy érzi, beszorították, vesztésre áll... A tét itt is nagy! Akinek igaza van, illetve el tudja ismertetni az igazát, az dominánsabb, magasabb helyzetben van a másikhoz képest. Egyetemi professzorok harca mögött ugyanazok az egyszerű elvek vannak, mint részegek kocsmai összeugrása mögött. És az eszközök is sokszor ugyanazok. Hány tudós hazudott (hamisított) már azért, hogy úgy tűnjön, neki van igaza egy vitában!

Persze most minket az agressziónak azok a formái érdekelnek, ami eljut az erőszak fázisáig. Ebből két nagy típus létezik:
• Dominanciaharc
• Egyéni
• Csoportos
• Ragadozó típusú támadás

A dominanciaharc jó eséllyel nem válik halálos küzdelemmé. Bár zártabb közösségekben (pl. börtön) hajlamos eldurvulni. Itt, ha nem védekezik valaki, az agresszor egyre erőteljesebben lép fel. Az ellenállás hiányát felhatalmazásnak érzi. (Nem véletlen, hogy a szüleink elmondják gyerekkorban, hogy: "Ne hagyd magad, mert annál rosszabb lesz!" Tudtak valamit!)
A dominanciaharcnak mindig van egyfajta, általánosan ismert "koreográfiája", felépítése. Ez pl. a félig viccesen emlegetett kocsmai összetűzés, ahol az egész úgy indul, hogy a kötekedő kiszúr magának valakit, akit nagyobb eséllyel bánthat, s indul a szöveg: "Mit nézőő? Ne nézzééé!" És végződik a dulakodásban, verésben. Ezeket a koreográfiákat, mivel évszázezredek alatt bevésődött, s van egy "kényelmesebb" menete, könnyebb kezelni. Például:
• Többnyire egy pontig ki lehet dumálni magunkat. (Azt, hogy mindig ki lehet dumálni magunkat, csak olyan mond, aki nem volt még valóban komoly helyzetben.)
• Megtörhetjük a lépéseit, felléphetünk határozottan akkor, amikor az agresszor még csak ott tart, hogy belelovalja magát a helyzetbe.
• Adhatunk olyan jelzéseket (testbeszéd, viselkedés), amivel jelezzük, hogy nem veszélyeztetjük, de nem is hagyjuk magunkat bántani.
Bár valamilyen szinten mindenki ért ehhez (a dominanciajelzéseket tudatosan vagy tudat alatt mindenki értelmezi, másképp nem lenne értelme), de azért nem árt a tanulás és a rutin, hogy jól használjuk.

A ragadozószerű támadás ettől nagyon eltér. Ezek a tipikus súlyosabb bűncselekmények, gyilkosság, nemi erőszak, stb. A támadót itt csak határozott ellenállással lehet eltéríteni. A támadó megtervezte a cselekményét (még hogyha a mi személyünk csak véletlenül is keveredett bele). Vagyis olyan menete van, amit mi nem ismerünk, nem tudunk hozzá alkalmazkodni. Nem lehet szóval elintézni a helyzetet. Ha a támadás maga cél, semmink nincs, amit felajánlhatnánk helyette! Ha rejtve indul a cselekménye, esélyes, hogy sérültek vagyunk, vagy valamilyen módon korlátozottak, mikor felismerjük, hogy védekeznünk kell. Első lépésben a támadó gyakran megpróbál közel jutni, elaltatni a gyanakvásunk, s utána támad. Ha valaki nem készül fel arra, hogy azonnal "küzdő módba" váltson (vagy nem a szerencsés kisebbséghez tartozik, akinek alapból megy), s képes legyen harcolni az életéért, az itt komoly bajba kerülhet.

És hogy lehet erre felkészülni?
• Valamilyen önvédelmi tréning, ahol ezeket a helyzeteket képesek jól gyakoroltatni (maga a harci képzés rendszere fel van építve).
• És nagyon komoly önismeret. Hogy valóban tudd, hogy milyen vagy, és mire vagy képes, ne csak kusza ködös képzelgéseid legyenek róla!

Mi lesz 2 nap múlva: Miért is lehet szükséged a harcművészetre?


Kiss Zsolt Kung-fu és Qigong oktató harcművészeti szakíró

Kiss Zsolt
Kung-fu és Qigong oktató
harcművészeti szakíró

 

MIÉRT IS KAPTAM EZT A LEVELET?
Azért kapod a Wing Chun Kyun Faat iskola leveleit, mert úgy döntöttél, hogy szeretnél végre érthetően megírt, hiteles információkhoz jutni a Wing Chun (Ving Chun, stb.) stílusról, és saját kezedbe venni, és tudatosan építeni fejlődésedet. Kiváló döntés! Remélem sokat fogsz hasznosítani a kapott információkból, ötletekből, módszerekből!

Érdekelne olyan téma, amiről eddig nem írtunk? Miről szeretnél olvasni?

Ha ezt a hírlevelet egy ismerősöd küldte tovább, akkor itt tudsz FELIRATKOZNI a saját példányodra!

VÁLTOZTAK AZ ADATAIM, FRISSÍTEM A PROFILOM

Nem érdekel a fejlődésem, majd csak találok valamit a neten! >> Ezért VÉGLEGESEN LEIRATKOZOM a listáról!

8. rész
Miért is kell számodra a harcművészet?

Természetesen erre a valódi választ csak Te találhatod meg, de azért most megnézünk néhány lehetséges okot.

A leggyakoribb ok az önvédelmi képességek szerzése. A vitás helyzetek erőszakos elintézési módja ma is aktuális, s tartok tőle, hogy az is marad. Erre pedig legbiztosabban úgy lehet felkészülni, ha:
Megtanulsz mozogni
Küzdelmi képességekre teszel szert
• S nem árt, ha lelkileg is felkészülsz egy ilyen helyzetre

Van aki idejétmúlt dolognak tartja a harci művészeteket. És ebben is leginkább a modern lőfegyverekre hivatkoznak. Most nem is azzal példálóznék, hogy Magyarországon mennyire nehéz lőfegyverhez jutni (s aki mégis megkockáztatja, az inkább bankra, vagy pénzszállítóra megy).
Kínában találták fel a puskaport, itt jelentek meg az első lőfegyverek. A 9. században (Árpád magyarjainak megjelenése a Kárpát-medencében!) már időzíthető bombákat és víz alatti bombákat használtak. A 12. században (Tatárjárás ideje.) csőköteges lőfegyvereket készítettek, ami Európában és az USA-ban a 19. század '20-as, '30-as éveiben jelentek meg! Ennek ellenére senki nem gondolta azt, hogy a Kung-fu idejétmúlt lenne.

Az erőszakos cselekmények túlnyomó többsége még ott is, ahol elterjedt a lőfegyverek használata, ütő és szúró-vágó eszközökkel, illetve puszta kézzel történik.
Megjegyzés: Bármilyen fegyverrel szemben csak akkor szabad puszta kézzel felállni, ha nincs más megoldás. De azért tudni kell, hogy az utcán, mozgó ellenféllel szemben fegyvert használni nem ugyanaz, mint lőtéri boxokból, álló céltáblára! Az USA-ban a rendőrök által éles helyzetben leadott lövések majd fele mellémegy! És mindezt leggyakrabban 3-10 méteres távon. (Pár évtizede elvégeztek egy kísérletet, hogy megtudják, mi az a táv, amin belül egy késes támadónak esélye van a pisztolyt használó rendőrrel szemben. Azt találták, hogy 7 méteren belül a késes jó eséllyel megszúrja az intézkedő rendőrt, mielőtt az használhatná a fegyverét! Ami azért azt is mutatja, hogy fegyverrel is tudni kell mozogni. És nem ártana, ha valaki megtanítaná nekik, hogy egy majd egy kilós vasdarabbal nem csak lövöldözni lehet...)

A küzdelmi képesség megszerzése mellett a Kung-fu gyakorlása egy nagyon fontos mellékhatással is jár. Megtanít önmagadért kiállni! Fura lehet, hogy a mozgásnak ilyen hatása lehet, de talán Te is tudod, hogy lelki állapotunk megjelenik tartásunkban, mozgásunkban (testbeszéd), s ugyanígy, ha megváltozik a testbeszéded, az visszahat a belső állapotodra. Egyenes (büszke) tartásban pedig nem érzi alárendeltnek magát az ember… Küzdelmi gyakorlatoknál ehhez hozzájön, hogy rájössz, meg tudod Magad védeni a támadásoktól. Lehet, hogy ez nem tudatosul, de így is visszahat a lelkiállapotodra!

Nem mellékesen így a mozgás kiváló stressz levezető is. Nem akarom most azt taglalni, hogy milyen hormonokat aktivál és milyen élettani folyamatokat indít el. Számodra csak az a fontos ebből, hogy jól érzed Magad, ha mozogsz! Mindezért heti 3-4 óra gyakorlás szerintem nem nagy ár…
Volt is pár tanítványom, aki nem a fő okért, vagyis a küzdelmi képességek megszerzéséért járt, hanem csak azért, hogy kicsit mozogjon és jól érezze magát. Ez nem is probléma. Nem próbáltam meg elhitetni velük, hogy ilyen gyakorlási móddal is megtanulhat komolyan küzdeni. De nálam megválaszthatod, miért jársz! Mint írtam már, ritka, hogy valaki ugyanazon okok miatt jár folyamatosan. Ez változik. Ezért nem is erőltetek semmit Rád, csak légy tisztában vele, hogy a különböző szintű gyakorlási módokkal hová juthatsz!

Mi lesz 2 nap múlva? Következő levelemben arról írok, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkezni ahhoz hogy meg tudd tanulni a Kung-fut.

Kiss Zsolt Kung-fu és Qigong oktató harcművészeti szakíróKiss Zsolt
Kung-fu és Qigong oktató
harcművészeti szakíró



MIÉRT IS KAPTAM EZT A LEVELET?

Azért kapod a Wing Chun Kyun Faat iskola leveleit, mert úgy döntöttél, hogy szeretnél végre érthetően megírt, hiteles információkhoz jutni a Wing Chun (Ving Chun, stb.) stílusról, és saját kezedbe venni, és tudatosan építeni fejlődésedet. Kiváló döntés! Remélem sokat fogsz hasznosítani a kapott információkból, ötletekből, módszerekből!

Érdekelne olyan téma, amiről eddig nem írtunk? Miről szeretnél olvasni?

Ha ezt a hírlevelet egy ismerősöd küldte tovább, akkor itt tudsz FELIRATKOZNI a saját példányodra!

VÁLTOZTAK AZ ADATAIM, FRISSÍTEM A PROFILOM

Nem érdekel a fejlődésem, majd csak találok valamit a neten! >> Ezért VÉGLEGESEN LEIRATKOZOM a listáról!

9. rész
Te is meg tudod tanulni!

Mikor a harcművészet szóba kerül egy beszélgetés során, gyakran hallom a beszélgetőtársamtól, hogy akkor képes valaki megtanulni egy Kung-fu stílust, ha fiatal, ügyes mozgású, tehetséges. Meg hogy ő is szeretett volna ilyesmivel foglalkozni, de már túl öreg, vagy túl ügyetlen, vagy nem elég erős... és folytathatnám. Ám ezek nem valódi érvek. Mikor elkezdtem Kung-fuzni, a klubban ahová jártam, legalább öt embert fel tudtam volna sorolni, akik nálam sokkal ügyesebbek, tehetségesebbek, lazábbak, gyorsabbak voltak. Pár évvel később, amikor már magam is oktattam, s a korábbi oktatóm abbahagyta a Kung-fut, ezeknek a srácoknak egy része hozzám jött át tanulni...

De mi is kell ahhoz, hogy valaki képes legyen elsajátítani, s legfőképp alkalmazni egy harcművészeti stílust? S mikor is érdemes elkezdeni? Van ideális időpont?

Versenysportban a mai gyakorlat, hogy minél fiatalabb korban igyekeznek bevonni a gyakorlókat, mivel gyerek és kamaszkorban terhelhetőbbek, és még könnyebben tanulnak (Ez utóbbi viszont csak rutin kérdése, igazából nem korfüggő!). Ebből aztán sokan levonják a következtetést, hogy csak ebben a fiatal korban érdemes bármilyen mozgás tanulásába belevágni. Ez azonban nem feltétlen igaz. Vannak iskolák, ahol a stílus olyan elemeket tartalmaz, amikkel ha nem rendelkezik a gyakorló, idősebb korban már nehéz elsajátítani (akrobatikus mozgások, nagyon mély állások, stb.). De a Wing Chun nem ilyen. Az életkornak nálunk inkább csak abban van szerepe, hogy milyen módon tanítsuk meg ugyanazt az elemet. A felnőttek edzése egy gyereknek lehet, hogy túl unalmas lenne.
("Az idős korban túl nagy megterhelés!" kategória is inkább csak a fejünkben létezik. Ha körülnézel a neten, bőven lehet találni példát olyanokra, akik idős korban kezdtek el sportolni, s mégis komoly eredményeket elértek: 70-80 évesen body building, 103 évesen (!) maratoni táv lefutása... A szervezet alkalmazkodóképessége a terhelésre nem szűnik meg 30 felett!) A lehetőséggel akkor kell élni, mikor jön, fiatalabb már nem leszel, de ha sokáig halogatod, tényleg túl időssé válsz. Nem testben, lélekben! Volt 60 feletti tanítványom, s olyan, aki 30 évesen abbahagyta, mert öregnek gondolta magát!

A hagyományos Kung-fu stílusok nagy része nem arra volt berendezkedve, hogy iskolákban tanítson válogatott gyerekeket. Gyakorlatilag döntően felnőtteket oktattak, s azzal az "anyaggal" kellett dolgozni, akik hajlandóak voltak azt megtanulni (főleg a mandzsu ellenes titkos társaságok esetén). Ezért a módszertanuk is úgy alakult, hogy mindenféle korú, és fizikai állapotú férfiakból és nőkből kihozzák a lehető legtöbbet.
Az eredményeknek sokkal több köze van a rendszeres, koncentrált gyakorláshoz, mint a kiinduló képességekhez. Ráadásul akinek valami könnyen megy, az gyakran nem kényszerül rá, hogy valóban megértse azt amit csinál. A tehetség önmagában csak versenyelőny, nem pedig garancia a győzelemre!

Milyen kortól lehet hatékonyan alkalmazni a Kung-fut?
Manapság nálunk 18 év a felnőttkor határa. S még ekkor is sokan gyereknek gondolják (s akként kezelik) a fiatalokat. Ez valójában csak egy kultúrafüggő megszokás. Antropológusok megfigyelése szerint a természeti népeknél nagyjából 15 év az a korhatár, mikor már képes a fiatal annyit vadászni, hogy azzal el tudja tartani magát. Ez egybeesik azzal, hogy régen a világ legkülönbözőbb pontjain 15. életév környékén avatták férfivá a fiatalokat, s onnantól ő is a harcosokkal együtt vett részt az adott nép összecsapásaiban. (A 16. századi Franciaországban 12-13 évesen apródként szolgáltak ütközetekben a nemes ifjak, s 15 évesen a törvény szerint is nagykorúak voltak!) Ha ezek a fiatalok képtelenek lettek volna helytállni ezekben a harcokban, akkor mára már kipusztultunk volna...
Vagyis ha arra kell választ adnom, hogy mi az a korhatár, amikor képes lehet valaki felnőtt támadó ellen használni a tudását, akkor az nagyjából a 15 éves kornál húzódik. (Természetesen kortársa, vagy valamennyivel idősebb gyerek ellen egy gyerek is eredményes lehet.)

És mi van a nőkkel?
Pár hete lehetett hallani több fórumon is egy angliai esetről (Elnézést a következő sorokban lévő megfogalmazásért, de ha nagyon körül akarnám írni a történteket, nem értenéd meg...). Egy fiatal pár szakított, amit a nő nem tudott elviselni, s először csak zaklatta a volt párját, majd egyszer rátámadt. A verekedés közben megragadta a "családi ékszereket", s olyan erősen rángatta, hogy leszakította a golyókat...
Rendben, a nő nem volt teljesen tiszta. De gondold végig!
• Egy nő képes akkora erőt kifejteni, hogy egy ilyen sérülést okozzon.
• A volt párját annyira lebénította a fájdalom, hogy képtelen volt megakadályozni a súlyosabb sérülést.

Gondolod, hogy egy átlag támadó máshogy reagálna egy ilyen helyzetben?

Mi lesz 2 nap múlva: Mit ad ma a harcművészet?

Kiss Zsolt Kung-fu és Qigong oktató harcművészeti szakíróKiss Zsolt
Kung-fu és Qigong oktató
harcművészeti szakíró

 

MIÉRT IS KAPTAM EZT A LEVELET?
Azért kapod a Wing Chun Kyun Faat iskola leveleit, mert úgy döntöttél, hogy szeretnél végre érthetően megírt, hiteles információkhoz jutni a Wing Chun (Ving Chun, stb.) stílusról, és saját kezedbe venni, és tudatosan építeni fejlődésedet. Kiváló döntés! Remélem sokat fogsz hasznosítani a kapott információkból, ötletekből, módszerekből!

Érdekelne olyan téma, amiről eddig nem írtunk? Miről szeretnél olvasni?

Ha ezt a hírlevelet egy ismerősöd küldte tovább, akkor itt tudsz FELIRATKOZNI a saját példányodra!

VÁLTOZTAK AZ ADATAIM, FRISSÍTEM A PROFILOM

Nem érdekel a fejlődésem, majd csak találok valamit a neten! >> Ezért VÉGLEGESEN LEIRATKOZOM a listáról!

10. rész
Mit ad ma a harcművészet?

Bár elsősorban a küzdelmi képességek megszerzéséért kezd valaki Kung-fut tanulni, egy sor más dologra is jó a gyakorlás (Manapság azért ha szerencséje van valakinek, leélheti úgy az életét, hogy nem találkozik erőszakkal.) . Mint:

• Önmagadért való kiállás
• Stressz levezetése
• Jól érzed magad
• Mozogni tanulsz
Ezekről korábban is írtam már, ezért most egy másik, szintén fontos területről mesélek.

Miért beszélnek a harcművészetekkel kapcsolatban a személyiség fejlődéséről, s mit adhat ez ma?

Manapság az oktatásban (Bár vannak nagyon jó példák is!), valahogy előtérbe került az, amit magamban "birkává nevelés"-nek hívok. Az egyéniségekkel fárasztóbb foglalkozni, nem is olyan kezelhetőek, s indok nélkül nem biztos, hogy hajlandó engedelmesen végigülni a tanórákat. Magyarországon kiváltképp ez a poroszos örökség a meghatározó. Pont nemrégiben láttam egy érdekes tanulmányt. Ebben azzal foglalkoztak, hogy a gyerekek mennyire másképp tanulnak, mint a felnőttek, s hogy ebben milyen fontos a mozgás szerepe - a memorizálásban is! A fegyelmezés, a mozgáskorlátozás, a felnőtt tanulási módszerek erőltetése elnyomja a képességeiket. Ami persze nem tűnik el azzal, hogy befejezzük az iskoláinkat. Egyébként is jellemző, hogy az emberek jelentős része mélyen a valós képességei alatt teljesít.

A külvilág által ránk rakott, s a saját magunk által felvett korlátozások (téves elképzelések) visszahatnak fizikai valónkra is. Ez megnyilvánul testbeszédünkben, tartásunkban, mozgásunkban. Bár sokaknál ez nem tudatos, de több százezer éves gyakorlatunk van abban, hogy értelmezzük a másik emberen ezeket a jelzéseket. Vagyis az, amit hiszel magadról, mindenki számára érzékelhető! Nehéz a jó blöff! Gondolom Te is találkoztál már olyannal, amikor például egy férfi (mert meg akar kapni egy szép nőt, vagy győzni akar egy vitában), többnek, erősebbnek, fontosabbnak akarja mutatni magát. És Te nézted kívülről, és tudtad, hogy ez kamu! Hazudik a teste, hazudnak a szavai, s épp önmagát is próbálja győzködni.

Kifelé az látszik, amit igazán gondolsz magadról, s nem az, amit csak hinni szeretnél magadról! De ezen változtathatsz! Bármilyen intenzív testmozgás - és ilyen a harci művészet is - képes ezeknek az életünk során felszedett blokkoknak az oldására. (Gondolom nem tőlem hallasz először például a tánc felszabadító erejéről...) Sok harcművész a gyakorlás hatására más területen is kiváló lett. Festők, szobrászok, faragók, zenészek lettek. A változás, ami elindult bennük, más képességeiket is felszabadította.

Bár sokszor vetik össze a régi katonai kiképzési anyagokkal, itt sokkal fontosabb volt az önállóság. A harcművészettel foglalkozó személyek mellett nem volt ott egy irányító, vagy parancsnok, aki átlátja helyette a küzdelmi helyzetet, hogy megmondja mit és hogyan tegyen. Fontos volt az egyéni gondolkodás, a helyzetfelmérés képessége. Ez ma is megmutatkozik a különféle gyakorlatokban.
Az egyéniségeket a régi Kína sem szerette. Nem csak a regények túlzása, hogy a harcművészek mindig is egy külön kis világ volt ott is.

Te milyen területen szeretnél változni?

Ez lesz 2 nap múlva: Hogy érdemes elindulni?

Kiss Zsolt Kung-fu és Qigong oktató harcművészeti szakíróKiss Zsolt
Kung-fu és Qigong oktató
harcművészeti szakíró

 

MIÉRT IS KAPTAM EZT A LEVELET?
Azért kapod a Wing Chun Kyun Faat iskola leveleit, mert úgy döntöttél, hogy szeretnél végre érthetően megírt, hiteles információkhoz jutni a Wing Chun (Ving Chun, stb.) stílusról, és saját kezedbe venni, és tudatosan építeni fejlődésedet. Kiváló döntés! Remélem sokat fogsz hasznosítani a kapott információkból, ötletekből, módszerekből!

Érdekelne olyan téma, amiről eddig nem írtunk? Miről szeretnél olvasni?

Ha ezt a hírlevelet egy ismerősöd küldte tovább, akkor itt tudsz FELIRATKOZNI a saját példányodra!

VÁLTOZTAK AZ ADATAIM, FRISSÍTEM A PROFILOM

Nem érdekel a fejlődésem, majd csak találok valamit a neten! >> Ezért VÉGLEGESEN LEIRATKOZOM a listáról!

11. rész
Hogy érdemes elindulni?

Eldöntötted, hogy belevágnál, s elkezdenél valamilyen harci művészetet. Most már hallottál is róla dolgokat, "csak" annyi volna a feladatod, hogy megtaláld a Te iskoládat...

Ha az első levelemben leírtakat végiggondoltad valamennyire, akkor azért van róla egy képed, hogy mit is szeretnél találni. Egyértelmű. De mivel nem edzésen izzasztod Magad, hanem a levelemet olvasod, gondolom vannak még kétségeid. Ezért a mai levelemben arról írok, hogy mit nézz meg az edzésen, mikor klubot választasz. Ehhez adok egy körülbelüli csekklistát, amit tetszés szerint bővíthetsz, vagy ki is dobálhatod azt, ami Neked nem tetszik:

• Hogy tetszik a mozgás, amit az edzésen látsz?
  • Van olyan gyakorlás, ami a stílus által hangsúlyozott elveket tanítja?
  • Van fejlődési lehetőség?
Ezt fogod az elkövetkező években gyakorolni, úgyhogy nagyon nem mindegy. És az utcán nem elméleti vizsgát kell tenni!

• Hogy tetszik az oktató személye?
  • Milyen mint ember, tudsz vele dolgozni? Mindig kétirányú a kapcsolat!
  • Megfelel Neked a stílusa?
  • Mennyire érzed őt hitelesnek?
  • Mit tud a valós harcról?
  • Mennyire érzed mélynek a tudását abban, amit oktat?
Vele kell dolgoznod ezentúl, tehát ez egy fontos szempont. Annak nincs értelme, hogy elkezdj valamit, aztán emiatt abbahagyd. Ha kétségeid vannak, legalább nézz körül máshol is!
Ha nem bízol az oktatóban, nem fogsz bízni abban sem, amit tanít. Az pedig végzetes egy komolyabb küzdelmi helyzetben!

Mit tegyél, ha nem tudsz eljutni harcművészeti edzésre, vagy nem találsz megfelelőt ott, ahol élsz? Van valami, amivel kicsit felkészültebb lehetsz?
Azt inkább nem tanácsolnám, hogy önvédelmi fogásokat tanulj könyvből, vagy videóról. Egyedül könnyű téves alkalmazást begyakorolni, ami többet árt, mint használ.

Akkor mit tehetsz?

• Mozogj valamit, erősödj!
Az önvédelemhez leginkább az anaerob edzésformák jönnek jól (súlyzózás, izomerősítő gyakorlatok, sprint futás stb.). Ezeknek utána tudsz nézni a neten.
• Ha mindenképp szeretnél valami önvédelmi gyakorlatot, akkor felejtsd el a bonyolult technikákat! Keress egy bokszzsákra hasonlító eszközt (régi rossz bőrkarosszék, vagy egy laticellel betekert fatörzs), és pofozd, illetve üsd tenyérrel. Az ököledzéshez kell valaki aki ért hozzá, egyedül ne kísérletezz vele, mert könnyen tartós sérülést szerezhetsz! A tenyér izmos, jobban terhelhető!
• A neten vannak videók valós támadásokról. Nézz meg néhányat, s figyeld meg, hogy néz ki egy igazi küzdelem, hogy kezdődik, milyen a résztvevők testbeszéde, hogyan, milyen gyorsan zajlik le!
• Nem mindennapos, hogy valakit megtámadnak, de érhet egyéb kellemetlenség is! Figyelj az utcán, közlekedés közben a környezetedre! Főleg egy "rosszabb környéken". A jelenlevőség a mai ember legnagyobb gondja. SMS-t írunk, telefonálunk, vagy a jövőnkön ábrándozunk, közben nem látjuk, hogy mi történik a környezetünkben.

De legfőképp, vigyázz Magadra!

2 nap múlva találkozunk!

Kiss Zsolt Kung-fu és Qigong oktató harcművészeti szakíróKiss Zsolt
Kung-fu és Qigong oktató
harcművészeti szakíró

 

MIÉRT IS KAPTAM EZT A LEVELET?
Azért kapod a Wing Chun Kyun Faat iskola leveleit, mert úgy döntöttél, hogy szeretnél végre érthetően megírt, hiteles információkhoz jutni a Wing Chun (Ving Chun, stb.) stílusról, és saját kezedbe venni, és tudatosan építeni fejlődésedet. Kiváló döntés! Remélem sokat fogsz hasznosítani a kapott információkból, ötletekből, módszerekből!

Érdekelne olyan téma, amiről eddig nem írtunk? Miről szeretnél olvasni?

Ha ezt a hírlevelet egy ismerősöd küldte tovább, akkor itt tudsz FELIRATKOZNI a saját példányodra!

VÁLTOZTAK AZ ADATAIM, FRISSÍTEM A PROFILOM

Nem érdekel a fejlődésem, majd csak találok valamit a neten! >> Ezért VÉGLEGESEN LEIRATKOZOM a listáról!

12. rész
Nincs tökéletes időpont, ne várj...

Helyezkedj el kényelmesen, s kezdjünk is hozzá! A "Hogyan válassz harcművészetet?" hírlevélsorozatunk utolsó darabját olvasod. Miért is írtam meg ezt a sorozatot? Az elsődleges érv az, hogy mesélhessek egy kicsit kedvenc Kung-fu stílusomról, s elmondhassak olyan dolgokat, amit egy egyszerű hirdetésben nem tudnék megtenni. S természetesen, hogy elérjem ezzel, hogy lejöjj az edzésünkre, s gyakorolni kezdj (Remélem nem gondoltad, hogy most kezdek kamuzni... :-) )!

A másik ok, hogy valóban segíteni tudjak egy kicsit abban, hogyan érdemes keresni a harcművészetek között. Ezt olyannyira komolyan gondolom, hogy ha úgy döntesz, hogy Neked valami más kell, nem a mi iskolánk, akkor is nyitva állnak a lehetőségek, hogy segítséget, tanácsot kérj a továbbiakra. Írhatsz nekem is személyesen!

Egy jó tanács! Ha valóban szeretnél valamihez kezdeni, s nem csak olvasgatni a témáról, akkor ne halaszd sokáig!

• Szerinted miért van az, hogy találkozol valamivel, amiről tudod, hogy szükséged van rá, és mégsem fogsz hozzá? Tudod is, akarod is, de csak nem fogsz bele?
• Miért van az, hogy hallasz egy kiváló ötletet, s azt gondolod, hogy "Ezt meg kell csinálnom!" - de mégsem fogsz a megvalósításához?

Minden ember a legjobbat szeretné magának, mégis sokszor úgy viselkedünk, mintha önmagunk ellenségei lennénk! Mi lehet ennek az oka?

Az emberek döntő többsége halogat. Az "innovatív kisebbség", akik egy új, jó ötletet hallva azonnal belevágnak és megvalósítják, alig több mint egytizede az embereknek! Minden ötödik halogató rutinszerűen halaszt el olyan feladatokat is, amit azonnal meg kellene csinálnia!

De mi is az, hogy halogatás?
Van egy határidős feladatod. Ha elvégzed, jutalmat kapsz, ha nem, büntetést.

A feladatban van egy (több) elem, ami miatt nem vonzó:
• Nehéznek, fárasztónak gondolod
• Félsz, hogy ügyetlennek találnak, s nevetségessé válsz
• Úgy gondolod, hogy túl hosszú ideig tart
És lehetne még folytatni a sort...

Emiatt sokkal nagyobbnak látod a feladat nehézségét, és kisebbnek érzed a jutalmat.

Ezért valami látszattevékenységbe kezdesz, ami miatt úgy tűnik, hogy elfoglalt vagy.

Végül áttolod a tennivalót egy másik időpontra, s elhiszed, hogy akkor valóban megcsinálod!
És ez így megy tovább!

De miért is halogatunk? (Most csak azokról az indokokról írok, ami számunkra témába vág.)
Kényelmetlen a feladat. Ezért inkább valami mással kezdesz foglalkozni, s szép észrevétlenül kicsúszol az időből, s a feladattal már nem tudsz foglalkozni.

Döntésképtelenség. Elérsz egy ponthoz, ahol valamit el kellene döntened, s te nem tudsz, vagy nem mersz döntést hozni. Ezért inkább el sem kezded.

Önbizalomhiány. Nem hiszed el, hogy meg tudod valósítani, hogy alkalmas vagy a feladatra. Vagy épp mélyen úgy gondolod, hogy nem érdemled meg, mert azt a dolgot csak valamilyen különleges tulajdonsággal lehet, sőt arra születni kell...

Fontos látni, hogy itt érzetekről, s nem valós okokról van szó!
Mit lehet ezzel tenni?

Tapasztalatok szerint, ha valamiről úgy gondolod, hogy meg kellene csinálni, és azonnal elkezded jó eséllyel elvégzed. Ebből következik, hogy ha nem kezded azonnal el, akkor egyre nő az esélye, hogy soha nem is lesz belőle semmi!
Persze ez önmagában még kevés, mert az, hogy ezt tudod, még nem ad fogódzót, hogy hogyan is csináld.

Egyik jól működő módszer, ha az elérendő célt kisebb részcélokra (szintekre) bontod, s csak a következő kisebb részcél elérésére koncentrálsz. Ezzel a módszerrel nem tűnik olyan nagynak a megteendő lépés.

Egy másik módszer szerint alakíts ki sajátos célokat, amik összefüggenek a valódi céloddal. Egy maratoni futó szerint úgy nehéz elkezdeni az edzést, hogy "most lefutok 40 kilométert"! De ha az volt a cél, hogy felhúzza a futócipőt, akkor már rendben volt. "Mert miért is van rajtam futócipő? Hát azért, hogy fussak!"

De a legegyszerűbb, ha egyszerűen csak elkezded a feladatot! Az ember szereti logikusan végezni a dolgait, s élni az életét. S bármilyen furcsa, a logikus magyarázataink nagy részét utólag tesszük hozzá a tetteinkhez. Vagyis a döntés hamarabb megvan, mint a hozzá passzoló érvek. S ha elkezded, meg fogod találni hozzá a saját érveidet!

A halogatással nagyon komoly időt el lehet húzni! Van egy barátom, akivel 15 éve közös munkahelyen dolgoztam. Korábban ő is foglalkozott harci művészetekkel, így hamar szóba került. Mikor látta, hogy mi mit csinálunk, azonnal mondta, hogy ezt ő is meg akarja tanulni, s jön edzésre. És 15 éve, valahányszor találkozunk, vagy csak telefonon beszélünk, újra és újra elismétli, hogy jönni akar, csak még ez, meg az... Azt hiszed, hogy sok a 15 év?
Egyik közeli, idősebb rokonom 35 éve, mikor a számítógép még többnyire egy böhöm nagy, kétembernyi masina volt, amin 5 pixelből álló űrhajó szkrollozott oldalirányban, asztali számítógépet épített. Olyan mikrókapcsolós billentyűzettel, amit az utolsó pár évben láthattál csak. Szóval nem volt egy hülyegyerek... És hatalmas tervei voltak, mind korszakalkotóak! És mind meg is valósultak! De mindet más csinálta meg!

Te hogy akarod eltölteni az életedet? Ugye nem az a terved, hogy az egész csak úgy... Huss... elsuhan melletted? S úgy emlékezzenek Rád, hogy "Milyen szép tervei voltak, kár, hogy semmit nem valósított meg belőlük..."!

Remélem tetszett a sorozat, s találtál hasznos információt közöttük! Amennyiben igen, kérlek ajánld ismerőseidnek is!

S ha szeretnéd végre az edzéseket is megnézni, itt megteheted!

Kiss Zsolt Kung-fu és Qigong oktató harcművészeti szakíróKiss Zsolt
Kung-fu és Qigong oktató
harcművészeti szakíró

 

MIÉRT IS KAPTAM EZT A LEVELET?
Azért kapod a Wing Chun Kyun Faat iskola leveleit, mert úgy döntöttél, hogy szeretnél végre érthetően megírt, hiteles információkhoz jutni a Wing Chun (Ving Chun, stb.) stílusról, és saját kezedbe venni, és tudatosan építeni fejlődésedet. Kiváló döntés! Remélem sokat fogsz hasznosítani a kapott információkból, ötletekből, módszerekből!

Érdekelne olyan téma, amiről eddig nem írtunk? Miről szeretnél olvasni?

Ha ezt a hírlevelet egy ismerősöd küldte tovább, akkor itt tudsz FELIRATKOZNI a saját példányodra!

VÁLTOZTAK AZ ADATAIM, FRISSÍTEM A PROFILOM

Nem érdekel a fejlődésem, majd csak találok valamit a neten! >> Ezért VÉGLEGESEN LEIRATKOZOM a listáról!

Kung-fu oktatás


Heti két alkalommal várunk edzéseinken

Edzés időpontok:  Hétfő és szerda 18h-19:30

Cím:  Budapest 1076 Murányi utca 10.
(Keleti pályaudvartól két percre)


Tandíj: 8000 Ft/hó

Ha egy családból többen jönnek:
két fő esetén 5000 Ft/hó/fő
három vagy több fő esetén 4000 Ft/hó/fő

Jelentkezés:
JELENTKEZÉS TANFOLYAMOKRA
(06) 30 234-1229