A Wing Chun "kődalok"

A régi Kínában a tanítások nagy részét nem írták le, csak szóban közölték. Ide tartozik egy sajátos, több harcművészeti stílusban is ismert forma, a kyun kyut is.

A kyun kyut (quan jue, harcművészeti dalt, szólást jelent) rövid, a megjegyezhetőség könnyítésére verses formába szedett, a stílushoz kapcsolódó elv. A mondások "azonosítóként" is szerepeltek az egy iskolába tartozók között (A mandzsuk ellen harcoló titkos társaságokban sok Wing Chun-os is megtalálható volt.). Ezért az idők folyamán több mondás idejétmúltsága miatt, vagy alkalmazhatóságának hiányában el is tűnt (pl. a jelszóként is működő Faan Ching fuk Ming - Fan Qing fu Ming -, vagyis "Le a Qing-dinasztiával, vissza a Ming-dinasztiához") Ami megmaradt, azok ténylegesen a rendszer lényeges elemeire mutatnak rá.

Yip Man összegyűjtötte az általa ismert mondásokat, s lejegyezte. Hogy a dokumentumok időtállóságát biztosítsa, s művészi formát is adjon a munkának, úgy döntött, hogy a mondásokat pecsétkőbe faragtatja, olyan formában, hogy az dokumentálja a Wing Chun történelmét az alapítótól önmagáig. (Hagyományosan Kínában a személyes pecsét szolgált "aláírásként", s ez a szokás gyakorlatilag máig él, bár manapság inkább csak a festők, kalligráfusok és a harcművészek között.) A munkát egyik tanítványa Mui Yat és annak unokaöccse, Gwong Je Nam végezte el. Négy évet töltöttek el már a kövek kiválasztásával is. 51 kő alkotta végül a teljes kollekciót. Minden egyes darabot nagy gonddal, annak a kornak kalligráfiatípusával faragtak meg, amelyet képviselt. A teljes sorozat a Wing Chun egész történelmét átfogja. A kövek egy része azokat az információkat tartalmazza, amiket az akkoriban élt nagymesterek a legfontosabb pontoknak tartottak a fejlődésben, más kövek a formák neveit és legfontosabb pontjait tartalmazzák. A faragás munkája hat évig tartott, s Yip Man nagymester ellenőrzése alatt fejezték be, még a halála előtt. A kövek ma Mui Yat mester Ohio-i iskolájában - amelynek egy része múzeumként is működik - kerültek kiállításra.

A Wing Chun kyun kyut-jait négyfajta szólásra lehet felosztani:

• Eredmény
• Alak
• Figyelmeztetés
• Minőség

• Eredmény
Ezek a mondások egy akció, vagy mozdulat eredményét mondják el. Például: "Da sau jik siu sau" (Da shou ji xiao shou) "Az ütés egyben védés is." (Szó szerint az ütő kezeddel távolítsd el a kezet, vagy az ütő kezeddel is eltávolíthatod a kezet.)

Az ellenütés különböző formái.


• Alak
Ezek az alakzatok egyenletei: "Loi lau heui sung. Lat sau jik chung" (Lai lou gu song, tuo shou zhi chong). "Ha jön, állítsd meg, ha hátrál, kövesd, távolítsd el a kezét, s törj egyenesen előre!"

• Figyelmeztetés
Ezek a mondások figyelmeztetik a tanítványt a különleges hibák elkerülésére gyakorlás, vagy harc közben: "Paak sau gei noi mun" (Pai shou ji nei men). "A tenyeres védés kerülje el a belső kaput!" (A Paak sau rossz kivitelezés esetén önveszélyessé válhat.)

Az ellenfél belsőkapus tenyeres védéssel védi az ütést. A védő kézre ráfogva Lap-da-val támadhatunk.

• Minőség
Ezek a mondások határozzák meg bizonyos technikák, vagy elvek minőségét a rendszeren belül: "Yan hang gong, ngo hang yin" (Ren hang gong wo hang xian). "Mások az íjon járnak, én a húron" Itt a Wing Chun gazdaságossága, a legrövidebb támadási vonalra törekvése érvényesül.

Az ellenfél köríves rúgásával egyidőben
egyenes rúgással támadunk a tartó lábra.

Az ellenfél köríves ütését Taan da-val védjük

Tetszett a cikk?
Kérjük értékeld!

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 0.00 (0 Votes)

A Wing Chun 8 alapelve

1. A "Középvonal" elve
2. A "Gazdaságos mozgás" elve
3. A "Szembefordulás és változékonyság" elve
4. A "Rögzített könyök" elve
5. Az "Egyidejűség" elve
6. A "Négy kapu" elve
7. A "Csapdába ejtő kéz" elve
8. A "Tapadás" elve

1. A "Középvonal" elve
A Középvonal a Wing Chun elméletének sarkalatos pontja. Fontos szerepet kap mind az alapvető mozgások, mind a védekezés és támadás megértésében. A középvonal egy, az emberi testen végighúzódó képzeletbeli tengely.

A mozgásokat, forgásokat e körül végezzük, s a gyakorlás során kiemelkedő fontosságú, hogy a középvonalunk megfelelő helyzetben legyen. Ugyanakkor a vonal mentén találhatóak a test sérülékeny belső szervei, így a támadások során ezt a területet támadjuk, s ezek a leginkább védendő területek. Ez a test legtehetetlenebb része is, így támadás esetén, ha az oldalunkat támadják, egy fordulással semlegesíthetjük azt, míg a középvonalra vezetett támadásokat elsősorban kézzel hárítjuk. Az ellenfél középvonala változhat attól függően, hogy milyen irányból támadunk, illetve, hogy milyen szögben áll hozzánk képest. Fontos az is, hogy a test és a hát egyenes legyen. A Wing Chun-ra nem jellemzőek az olyan mozdulatok, amely során előre, vagy hátra kellene hajolni A támadás elől nem elhajol, hanem elmozog a stílus képviselője.

2. A "Gazdaságos mozgás" elve
A Wing Chun a küzdelem során a lehető legkevesebb mozgásra törekszik. Támadásnál mindig a legközvetlenebb irányba mozdulunk. Nincsenek félrevezető mozgások, cselek. Védésnél csak a legszükségesebb mozgást szabad elvégezni, a védés annyira téríti el a támadó kezét, hogy minket már ne érjen el. Mozdulni csak a konkrét támadásnál kell, a máshol látható folyamatos manőverezés itt nem található meg. A küzdőtávolság kisebb a más stílusokban megszokottnál, ez szintén gazdaságosabbá teszi a mozgást - kisebb lépések, fordulások; az ellenfél támadására csak akkor kell reagálni, mikor az küzdőtávolságba ért. A kisebb távolság az alkalmazandó erő mértékét is lecsökkenti (kisebb erőkar), így gyengébb testalkatúak, nők is gyakorolhatják. Fontos, hogy mindig a megfelelő mennyiségű energiát használjuk föl. A túl kevés és a túl sok energia felhasználása egyaránt hiba. Ehhez lényeges, hogy a küzdő megtanuljon ellazulni. Ha a test bármelyik része feszült, az az egészet merevvé teszi, és az ellenfél ezt felhasználhatja ellenünk.

3. A "Szembefordulás és változékonyság" elve
A Wing Chun-ban az állásokat úgy alakították ki, hogy a csípő mindig előre néz, az ellenfél felé. ("A Dan dian az ellenfél középvonalára néz.") - Ehhez a két kéz egyforma (és egyenlő szintű) használatára van szükség. Ugyanakkor ezek a tartások soha nem merevek. Támadásnál mindig az ellenfél védtelenebb, gyengébb oldala felé igyekszünk támadni, védekezésnél pedig az ellenfél erejét megkerülve semlegesítjük azt (forgások, fordulásos védések, kis lépések).

4. A "Rögzített könyök" elve
A tartásokat úgy alakították ki, hogy zárt egészet képezzenek. Alaphelyzetben a karok védik a testet, nem emelkednek el tőle, a könyök a test vonalán belül marad. Ha a kéz helyzete nem megfelelő, a technika nem fog működni. A végrehajtásnak mindig pontosnak és szabályosnak kell lenni. (Yip Man nagymester két fiát Yip Jeun-nak és Yip Jing-nek nevezte el. Jeun azt jelenti "szabályos", Jing, pedig "pontos".)
(A két alaptartást lásd az előző pontnál.)

5. Az "Egyidejűség" elve
A hatásosság növeléseként a Wing Chun mesterei elvetették az "adok-kapok" jellegű küzdelmet. Az ellentámadás vagy egyidőben történik a védéssel (egyik kézzel háritunk, a másikkal ugyanakkor ütünk), vagy a védést követően azonnal támadunk, vagy pedig a hárító kéz mozgása alakul át támadássá - következő képsorozatok.

6. A "Négy kapu" elve
A védekezés szempontjából a testet három magasságra, vagy szintre, és 4 kapura osztották. A felső szint a bordakapu feletti rész, itt csak kézzel védekezünk. A középső rész a bordakaputól a nemi szervig terjed, ezen a részen kézzel és ritkábban lábbal védekezünk. És az alsó, a nemiszerv alatti rész, ahol csak lábbal védekezünk. A 4 kapu a középső vonal és a bordakapun keresztül vezetett úgynevezett szívvonal kereszteződésével jön létre. A 4 kapu a négy különböző irányból érkező támadást szimbolizálja, és a támadásnak karral való leggazdaságosabb hárítási módját (lenti képek). (A különféle harcművészeti ágakban a technikáknak, támadási módoknak számtalan válfaját dolgozták ki. De egyvalami mindig állandó marad: az ellenfelet valamilyen módon meg kell közelíteni, s ennek irányai anatómiai okokból igencsak kötöttek. Így elsősorban nem az egyes technikák ellen kell készülni, hanem az "irányainkat" kell megtanulni védeni.

7. A "Csapdába ejtő kéz" elve
A védéseknél az ellenfél karjainak lezárására törekszünk, hogy védekezésképtelen helyzetbe hozzuk.

8. A "Tapadás" elve
Az egyik legsajátosabb Wing Chun technika. Küzdelem közben az ellenfél végtagjainak folyamatos ellenőrzésére törekszünk. Ennek elérésére gyakran az ellenfél karjához érünk, így annak mozgását könnyebben meg lehet érezni, gyorsabban lehet reagálni. A támadásánál arra törekszünk, hogy az "beragadjon", vagyis az ellentámadás számára "megnyissuk" a védelmét. (Az egyik jelmondat szerint: "Ha jön állítsd meg, ha hátrál kövesd, távolítsd el a kezét, s törj egyenesen előre!" ) Ennek megtanulásához speciális "ragadós kéz" és "ragadós láb" gyakorlatok léteznek.

Egy-egy mozdulatsor a Chi Sau (ragadós kéz), és Chi Geuk (ragadós láb) gyakorlatokból
- alapmozgásból végrehajtott támadás.

Tetszett a cikk?
Kérjük értékeld!

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 4.17 (6 Votes)

Hat és fél pontos bot és Nyolc vágásos kard

A hagyomány szerint a Wing Chun-t a Qing dinasztia ellenes lázadók kiképzésére szánták. Ezt a stílus által használt fegyverek is igazolják. A stílusban csupán két fegyver kapott helyet. Ezek a páros rövid kard és a hosszú bot. Mivel a Qing kormányzat a fegyvereknek még a birtoklását is halállal büntette, így szempont volt a fegyverek könnyű rejthetősége, illetve álcázhatósága. A kantoni rövid kard, vagy kettős rövid kard mérete és formája szinte teljesen megegyezik a minden háztartásban megtalálható húsvágó bárddal, az egyedüli különbség, hogy a kardon egy markolatkosár is található, ami egyrészt védi a kezet, másrészt segíti a gyors fogásváltásokat. Így szükség esetén a húsvágó bárdot is használhatták fegyverként; illetve a markolatkosár felhelyezésével könnyen átalakíthatták harci célokra. A bot még ennyire sem feltűnő fegyver, hisz a mindennapokban a teherhordó rúdtól a vándorbotig sokféle célra használták.

六點半棍
Luk dim bun gwan
(Liu dian ban gun, Hat és fél pontos bot)

A Luk dim bun gwan egyike a leghíresebb déli „Egyfejű hosszú bot” (Daan tau gwan, Dan tou gun) gyakorlatoknak. Ezen kívül még az „Áramló víz hosszú bot” (流水棍 Lau seui gwan, Liu shui gun), a „Balkezes halász hosszú bot” (左手釣漁 Jo sau diu yu gwan, Zuo shou diao yu gun), az „Ötödik fiú nyolc trigram hosszú bot” (五郎八卦棍 Ng long baat gwa gwan, Wu lang ba gua gun), valamint a „Szilvavirág bot” (梅花棍 Mui fa gwan, Mei hua gun) formákat szokták említeni.
A fegyver előírás szerinti mérete hét láb és két hüvelyk (azaz 237,6 cm, a lovassági lándzsa mérete). A gyakorlattól és a gyakorló igényeitől függően ettől eltérő méretű, a 8 láb hosszútól (264 cm) a feltartott kéz középső ujjának végéig érő hosszig sokféle változat létezett. Páros gyakorlásra gyakran még ennél is rövidebb, kevésbé rugalmas botot használnak, hogy csökkentsék a sérülésveszélyt. A Wing Chun hosszú bot használata igen sajátos és felismerhető. A hosszú bot használatának gyakori eleme a nagy, széles ívű technikák alkalmazása. A Wing Chun-ból ez viszont szinte teljesen hiányzik. Itt inkább a gyakori szúrás, a bot testen forgatása, elvezetésből visszatámadás a jellemző. Ennek az az oka, hogy ez nem egy tiszta bottechnika, hanem egy lándzsavívással kombinált bottechnika. Valószínűleg azért, mert így volt egy hatékony bothasználatuk is, illetve szükség esetén a botra lándzsahegyet illeszthettek, s lándzsaként használhatták.
A régi Kínában a lőfegyverek elterjedéséig a lándzsa volt a távolsági fegyver (a puskát ezért nevezték el qiang-nak, vagyis lándzsának).
Valószínűleg nem egy tiszta lándzsatechnika volt az alap, hanem egy lándzsatechnikára épülő bottechnika, az „Ötödik testvér nyolc gua botja”.

Hogy is nézett ez ki a gyakorlatban?
A XIII. században a Déli Song dinasztia egyik tábornoka a mongolok hatalomra kerülésekor kolostorban rejtőzött el. A tábornok a lándzsatechnikájáról híres Yang családból származott. A lándzsát a papi léthez jobban illő botra cserélte. De hogy ne vesszen el a családi stílus, létrehozott egy új gyakorlatot, ami a papi bottechnikát és a lándzsastílust egyesítette. A formagyakorlat a Ng long baat gwa gwan, vagyis az „Ötödik fiú nyolc gua botja” nevet kapta (Apjának hét fia volt, s ő volt az ötödik közöttük.). Ez a forma azután szerzetesi körökben fennmaradt.

A hagyomány szerint Ji Sin apát Leung Yi Tai-t megtanította a shaolin-i „egyfejű“ bottechnikára. Véleményem szerint a Wing Chun bottechnikája a shaolin-i bot és az „Ötödik fiú nyolc gua botja” technikájából lett kialakítva. Bármennyire is megváltoztak mára a Wing Chun különféle stílusainak botformái, minden általam ismert formában fellelhetőek az „Ötödik fiú nyolc gua botja” jellegzetes mozdulatai. (Hogy pontosabb legyek, a legjellemzőbbnek tartott Wing Chun bottechnikák mind az „Ötödik fiú nyolc gua botja” mozdulatai.)

És még egy fontos elem:
Gyakran említik, hogy a Wing Chun ragadós bot speciálisan a Wing Chun-ra jellemző technika. Részben igazuk van. Ugyanis csak a Wing Chun-ban van ragadós bot, minden más stílusban, ahol ezt a technikát gyakorolják, ragadós lándzsának hívják.

(Az előző századforduló környékén a Wing Chun bottechnikájából visszakerült néhány elem az „Ötödik fiú nyolc gua botjába”. Lam Sai Wing megváltoztatta a formagyakorlatot, s beillesztette a Wing Chun forma egy részét. A beillesztett rész egy fogásváltás után következik, majd egy újabb fogásváltással tér vissza az eredeti formához.)

S hogy miért is „Hat és fél pontos bot” az elnevezése?
A Wing Chun bottechnikája hét alaptechnikára épül. Az egyik magyarázat szerint a körözés csak fél technikának számít, innen származik az elnevezés. Valójában a titkos társaságokban, aminek a Wing Chun gyakorlói is tagjai voltak, a hetes szám tabunak számított, ugyanis a Shaolin kolostort eláruló egyik szerzetes Chat Ma, vagyis „hetedik” Ma volt, s ezért a társaság tagjai kerülték a hetes szám nevének kiejtését. (Kínában nem ritkák a névtabuk. Így például egy gyermek nem ejthette ki, s nem írhatta le apja, vagy anyja személynevét, tilos volt kiejteni az uralkodó személynevét, még akkor is, ha nem vele kapcsolatban használták volna, illetlenségnek számított valaki előtt kiejteni az ő, vagy az apja személynevét, és így tovább.)

A Wing Chun-ban a botot erősítésre, s az erőkivezetés gyakorlására is használják. Erre a célra létezik néhány, a formagyakorlatra épülő gyakorlatsor. Az erősítéshez többnyire a szokásosnál vastagabb és nehezebb, de rugalmas hosszú botot használnak.

八斬刀
Baat jaam dou
(Ba zhan dao, Nyolc vágásos kard)

Eredetileg csak a „Nyolc vágásos kard” tartozott a rendszerbe. A rövid kard méreténél fogva könnyen rejthető, alkalmas a szűk, városi környezetben folytatott harcra, ugyanakkor a csatamezőn is megállja a helyét. Nagyobb tömegben alkalmasabb eszköznek bizonyultak hosszabb társaiknál, ugyanakkor szélesebb (legalább egy tenyér széles) voltuk miatt megmaradt a csapáshoz/vágáshoz szükséges súly. Hosszuk többnyire az alkarhoz alkalmazkodik, vagyis fordított tartásban a teljes alkart fednie kell, plusz annyival hosszabbnak kell lennie, hogy a kiálló résszel még szúrni lehessen.
Használói képesek a zárt alakzatban harcoló, hosszú szálfegyvert használó egységek megbontására (a reguláris katonai egységek jelentős része ilyen alakulatokból állt).
A páros rövid kard a mandzsu ellenes titkos társaságokkal kapcsolatban lévő déli stílusokban általánosan megtalálható. S az azonosságok mellett minden stílus egy kicsit a saját képére formálta, a saját kartechnikáit használja. Így a Wing Chun kéztechnikáinak egy része is visszaköszön a Baat jaam dou gyakorlatokban. Megtalálható a Jaam sau (Vágó kéz), Gaan sau (Elválasztó kéz), Fak sau (Törlő kéz), Taan sau (Széttáró kéz), Gwan sau (Bot kéz), stb. fegyveres változatai, s itt is gyakori az egyidejű védés és támadás.

Tetszett a cikk?
Kérjük értékeld!

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 0.00 (0 Votes)

Ezeket a cikkeket is érdekesnek találhatod:

Yip Man
Lok Yiu
Lou Man Gam

A Wing Chun iskolái
A Wing Chun 8 alapelve
A Wing Chun "kődalok"

A Wing Chun iskolái

A Wing Chun mára több tucat iskolára bomlott fel. A legismertebbek ezek közül a Yip Man és tanítványai által létrehozott stílusok, hisz ezek tanítottak először szélesebb közönség részére is, s ma már többnyire Európában, Amerikában, vagy Ausztráliában is elérhetőek. Kevéssé ismertek a Fatsaan-ban máig létező iskolák, melyeknek tanulóbázisa ma is jórészt csak Kínában van. Nem szólva a buddhista papok által gyakorolt iskoláról, a Baak Hok Weng Chun-ról, vagy a hagyományokhoz ragaszkodó, csak néhány tanítvány részére oktató mesterekről, melyekről jószerével csak annyit tudni, hogy léteznek.

Ji Sin Weng Chun
(Zhi Shan Yong Chun)

A Wing Chun legismertebb változatai a "Yip Man ágból" kerültek ki, de ezen kívül számos változata fennmaradt, s ezek is főként Fatsaan környékén. Egyik ilyen változat a Ji Sin Weng Chun. A stílust a fujian-i Shaolin kolostor legendás szerzeteséről, Ji Sin-ről nevezték el. A stílus Ji Sin tanítványától, Syun Gam-tól (becenevén "Daai Fa Min" Gam, vagyis "Festettarcú" Gam) ered. Mikor Syun új kosztümöket szerzett be Fatsaanban, megismert egy szabóinast, Fung Siu Ching-et. Rövid időn belül Fung Syun tanítványa lett, s követte a társulathoz, ahol a sminkek elkészítésében segédkezett, szabad idejében pedig a Weng Chun-t tanulta. Fung rendszerezte a stílust, s több tanítványnak is átadta. A legismertebbek Fung Ting (a fia), Dung Syun, Ma Jung Yu, Dung Jit, Lo Ying Nam és Lo Kai Tong. Fung révén a Ji Sin Weng Chun elterjedt több dél-kínai tartományban, Thaiföldön, Vietnámban, Szingapurban és Indonéziában. Fung Siu Ching 71 éves korában fogadta utolsó tanítványát, Yun Kei Saan-t. Dung Jit átadta művészetét Jyu Jung Man-nak, aki Makao-ba költözött, ahol bár ismert küzdővé vált és "Legyőzhetetlen" Jyu-ként emlegették, nem tanított, csak az orvosi hivatásával foglalkozott. Dung Syun fiának Dung Yik-nek és Pak Cheung-nak adta tovább a rendszert. Az 1900-as évek elején Fung Siu Ching tanítványai óvták Fatsaan környékét a banditáktól. Ezeknél a tanítványok-nál tanult az 1930-as években két később ismertté vált fivér, Lo Chiu Wan és Lo Hong Tai. Lo Chiu Wan Hongkong környékén élt, s rendszerét megtanította egy gazdag barátjának, Wai Yan-nak. Wai szerette volna megőrizni a Ji Sin Weng Chun módszereit, ezért mestere segítségével eljutott Lo Hong Tai, Dung On, Dung Yik és Jyu Jung Man mesterekhez, akikkel a későbbiekben gyakran öszejöttek az egyik tanítvány, Daai Duk Lan hajódokkjában. (Daai Duk Lan leginkább arról ismert, hogy ő készítette az első felfüggesztett Fabábut az addigi szabad téri földbe ásott forma helyett.) Wai Yan tanulói közé tartozik Lau Chi Lung és Jeng Gwong. Jeng Gwong már európai tanítványokat is fogadott, elsősorban Németországból, így lett ismertté ez a stílus nálunk is. 

Pang Naam Weng Chun
(Peng Nan Yong Chun)

A legjellemzőbbnek tartott fatsaan-i Wing Chun stílus. Chan Wa Seun egyik tanítványa Lai Hip Chi volt (Yip Man egyik legidősebb kung-fu testvére). Pang Naam fiatalkorában Hung Ga-t tanult. Egy barátján keresztül jutott el Lai Hip Chi-hez, akitől a teljes rendszert megtanulhatta. Stílusa klasszikus Weng Chun rendszer, mely tanítványain keresztül mára kikerült Kínából. 

Yun Kei Saan Wing Chun
(Ruan Qishan Yong Chun)

Mint írtam, Yun Kei Saan Fung Siu Ching személyes tanítványa volt az 1900-as évek elején. A stílus mestereként haláláig Fatsaan-ban oktatott. Tanítványa Sam Nang nevezte el rendszerét Yun Kei Saan Wing Chun-nak. Sam Nang több tanítványa is elhagyta Kínát. Így a legismertebb Ngou Leui Kei mester is, s révükön a legismertebb fatsaan-i stílussá vált. 

Naam Yeung Wing Chun
(Nanyang Yong Chun Chuan)

"Festettarcú" Gam egyik tanítványa Chou Dak Saang volt. Chou egy harcművész családból származott, így Hung Ga szakértőként is ismert. A 20. század kezdetéig a Wing Chun-nak ezt a változatát a Chou család adta át apáról fiúra, s eközben (a hagyományos formák megtartása mellett) számos, más stílusra jellemző technika is bekerült a rendszerbe (Így tigrismancs a Hung Ga-ból, Baak Mei elemek stb.) Mára Délkelet-Ázsia több részén (Malajzia, Szingapur) elterjedt, s Ausztráliában is oktatják.

Gu Lou Wihg Chun (Gulao Yong Chun), vagy
Gu Lou Sei Sap Dim Wing Chun (Gulao sishi dian Yong Chun)

A Wing Chun egyik legismertebb mestere, Leung Jaan idős korára visszavonult szülőfalujába, Gu Lou-ba. Közvetlen tanítványaival továbbra is összejöttek gyakorolni, s eközben újfajta módon rendszerezte a stílust. Az oktatásban a formagyakorlatokra való összpontosítás helyett az úgynevezett "40 rövid kiképzés"-t helyezte a középpontba. Ez 40 kiválogatott elem, illetve gyakorlat volt, aminek különleges fontosságot tulajdonított a Wing Chun elsajátításában. Ez volt a Gu Lou Sei Sap Dim, vagyis a Gu Lou-i 40 pont. A stílust ezzel nem változtatta meg Leung Jaan, csak a művészet átadásának, a tanulási folyamatnak egy új formáját teremtette meg. Ezt a fajta rendszert tanítványai közül Taam Yeung vitte tovább.

Paau Fa Lin Weng Chun
(Paohua Lian Yong Chun)

Első ismert mestere egy 19. századi szerzetes, Daai Dung Fung (Da Dong Fong - Nagy Keleti Szél), aki egy mandzsuellenes titkos társaság tagja volt. Ő tanította meg a rendszert a Je fivéreknek (Gwok Jeung és Gwok Leung), mikor Gwongdung tartományban járt. A Je fivérek magukhoz fogadtak egy árva fiút Lau Daat Saang-ot (Liu Dasheng). A fiút 9 éves korától oktatták a harci művészetekre. Lau fiatalkorában munkát vállalt egy hajápolószert készítő mesternél. A hajápolót egy fa forgácsából főzték, amihez Lau gyalulta le a fát. Innen eredt egyik csúfneve a Paau Fa (Fagyaluló). A "Daat" írásjele pedig hasonlított a "Lin" jelére, ami lótuszt (tündérrózsa) jelent. Így gyakran, ha ugratni akarták, Siu Lin-nek, Kicsi Lótusznak nevezték (ez jellemzően női név). Idővel a két nevet összegyúrták, s Paau Fa Lin-ként emlegették. Lau Daat Saang tíz éven át tanulta a Wing Chun-t. Igen hosszú ideig pénzkisérőként dolgozott egy helyi intézmény pénztárosa mellett. Idősebb korában visszatért Fatsaan-ba, s néhány kiválasztott tanítványnak oktatta rendszerét. Halála után Jyu Jung és tanítványai vitték tovább a stílust.

Fukgin Weng Chun Kyun
(Fujian Yong Chun Quan)

A stílust a fujian-i Shaolin templom apátjától Ji Sin-től származtatják. A stílus nevét a templomra való emlékeztetőül kapta. Fong Sai Yuk (Fang Shiyu) és Hu Hui Gan vitte Gwongdung tartományba ezt az irányzatot. (Fong Sai Yuk az, akinek életét Ng Mui megmentette egy viadal során.)

Pin San Wing Chun
(Pianshen Yong Chun)

Leung Jaan időskori tanítványa volt Wong Wa Saam. Ő már a Gu Lou-ként ismert rendszert tanulta. Wong továbbadta a stílust Fung Lim-nek. Fung családjában több szakértője is volt a fujian-i Shaolin stílusnak. A Fung család a déli Shaolint és a Gu Lou Wing Chun-t elegyítette, hogy létrehozza saját stílusát.

Yiu Kei Wing Chun
(Yao Qi Yong Chun)

Ng Jung Sou (Yip Man kung-fu bátyja) tanítványának fia, Yiu Kei hozta létre. Yiu Kei apjától Yiu Choi-tól tanulta a stílust, majd már mesterként maga is tanult az idős Ng Jung Sou-tól. Yiu Kei tevékenysége is Fatsaan-hoz kötődik.

Hung Syun Weng Chun
(Hong Chuan Yong Chun)

A stílus Yat Chan apácától származik, aki egyike a "Vörös Hajón" (Hung Syuhn) elrejtőzött papoknak. Először kettő, a mandzsuellenes titkos társaságok tagjai közé tartozó szinészt "Taan Sau" Ng-t (Tanshou - Széttáró kéz - Wu) és "Hung Gan" Biu-t ("Hongjin" - Vörös kendős -Biao) fogadta tanítványának, majd a többiek következtek, Wong Wa Bou, Leung Yi Tai, "Daai Fa Min" Gam. Az eredeti tanításokat "Taan Sau" Ng és "Hung Gan" Biu vitte tovább.

Vinh Xuan, vagy Yut Naam Wing Chun Kyun
(Yuenan Yongchunquan, a vietnámi Wihng Cheun)

Önálló stílusnak tekinthető változata a Wing Chun-nak. Több vietnámi mester is Dél-Kínában tanulta a harci művészeteket. Az első, aki Wing Chun-t tanult, még a 19. századi mesterektől, Nguyen Te Cong volt. Később Luong Vu Te Chan Wa Seun-tól Yip Man-ig több híres mester-nél is tanult. Hazatérve Vietnámba, ő is oktatta a stílust. Mára a különböző korszakokból származó Wing Chun tanításokat egységes Vinh Xuan rendszerré alakították. Ma már a Wing Chun-nak ez a változata is létezik nyugaton.

Tetszett a cikk?
Kérjük értékeld!
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (3 Votes)

A Wing Chun története és technikai elemzése

A Wing Chun története és technikai elemzése
Jelen cikkemben nem a Wing Chun leszármazási vonalával, s közvetlen történeti vonulatával akarok foglalkozni, hanem kifejezetten a technikai kialakulásával, s érintőlegesen a „rokoni” kapcsolataival.

Története nem választható el a Mandzsuk ellen lázadó titkos társaságok történetétől. Feljegyzések hiányában nem lehet tudni, hogy mióta beszélhetünk önálló Wing Chun stílusról. A Vörös Bárka, ahol a stílus született (véglegessé vált) nem csak a Wing Chun szülőhelye, rendkívül szoros a kapcsolata a Hung Ga-val is. Több mester is van, akit a Hung Ga és a Wing Chun leszármazási vonala is nyilvántart. A stílus egy specializálódott része a Déli Shaolin-nak. Technikailag a régi Hung Ga tartalmazza a Wing Chun mozgásainak többségét.
Technikai készlete túlnyomó részt a Daru stíluson alapszik (s kisebb részben a Kígyó stíluson, de emellett egyéb shaolin-i stílusokból is tartalmaz elemeket). A Daru valószínűleg régi változatában is idegen eredetű stílus, amit gyakoroltak Shaolin-ban is. Mivel ma már az eredeti Daru nem létezik, s a Déli shaolin-i iskolákba is bekerültek a kései Daru változatok is, nem lehet megmondani, hogy pontosan milyen lehetett az eredeti shaolin-i változat, s így azt sem lehet megmondani, hogy hogyan nézhetett ki a Wing Chun az 1800-as évek előtt.

Északi (ismertebb) Daru stílus
Tibeti Fehér Daru
(Lama Pai, Haap Ga Kyun)
A hagyomány szerint alapítója egy XV. századi tibeti szerzetes A Daat To volt. A Daat To az északi puszták előkelő származású harcosa volt, aki buddhista szerzetessé lett. Népének harci rendszerét kombinálta a tibeti módszerekkel, s a daru mozgását utánzó gyakorlatokkal, s így hozta létre saját stílusát. A következő évszázadokban Tibeten kívül elterjedt a Kínától északra és északnyugatra eső vidéken, illetve Kína határvidékén, s komoly hírnévre tett szert. A Qing dinasztia hatalomra kerülésekor a császári testőrgárda is jórészt ennek az irányzatnak a képviselői közül került ki.
Az 1800-as években egy szerzetes, Sing Lung, aki a stílus mestere volt, Dél-Kínába, Gwongdung (Guangdong, Kanton) tartományba utazott. (Nem tudni, milyen származású volt, a hagyomány csak annyit tud róla, hogy nem kínai.) Korai tanítványa Leung Kwan, (Tit Kiuh Saam, Vas Híd Harmadik [fiú] néven is ismert) Hung Ga mester, Gwongdung Tíz Tigrisének egyike. (Az 1800-as évek közepén Gwongdung-ban tíz nagy harcművészt tartottak nyilván. Őket nevezték Gwongdung Tíz Tigrisének. Mind a Hung Mun Wui mandzsu ellenes titkos társaság tagjai voltak.)
Idősebb korában (1860 körül) Sing Lung átadta rendszerét Wong Yan Lam-nak. Wong Yan Lam is csatlakozott a mandzsu ellenes forradalmi mozgalomhoz, s egyike volt Gwongdung Tíz Tigrisének. Stílusa nagy hatással volt a Tíz Tigris közül Wong Ke Ying és fia, a legendás Wong Fei Hung Hung Ga Kyun stílusára. A Wong Fei Hung féle Hung Ga Kyun-ben így jelentek meg a mélyebb állások és a szélesebb mozdulatok.

A stílusra jellemző a laza, gyors, alkarral, tenyérrel és ököllel végrehajtott csapások, csapássorozatok használata. Jellemzően oldalsó támadóállásban „szárnytartásban”, az egyik kézzel az ellenfél felé, a másik kézzel ellentétes tartásban hajtják végre a technikákat. Az alkaros csapásokat erőteljes csípőhasználattal, a másik kéz szinkronmozgásával segítik. Ezzel a test teljes lendületét, erejét bele tudja adni a csapásba a stílus szakértője. Mozgása igen jellegzetes.

Az irányzatnak négy alapelve van:

Chin (könyörtelenség):
Chin a szükséges elmeállapot, amit a küzdelem során el kell érni. Mikor megtámadnak, nincs helye habozásnak, vagy ellentétes érzelmeknek. A gyakorló a technikákat teljes erővel, könyörtelen módon kell, hogy végrehajtsa. A csapásoknak el kell zárniuk az utat, s harcképtelenné kell tenniük az ellenfél végtagjait.

Sim (kikerül, kitér, elkerül):
Sim az előnyben részesített védekező módszer. A támadásokat lehetőség szerint nem védéssel igyekeznek hárítani. A gyakorló ellép, kifordul, süllyeszti a súlypontot, időnként elugrik. Eközben támad a gyenge pontokra.

Chyun (odaszúr, áthatol):
Chyun a támadás elsődleges célja. A védelem megkerülése, vagy lezárása, támadással egybekötve, ami az alapvető pontok ellen irányul.

Jit (megállít, feltartóztat):
Jit a második védelmi vonal. A támadást itt is kitéréssel igyekeznek feltartóztatni, miközben a támadó végtagot támadják, hogy ezzel harcképtelenné tegyék az ellenfelet.

Haap Ga alapgyakorlatok

Wing Chun alapgyakorlatok

Déli Daru
A Fujian-i Fehér Daru Fang Zhong nevéhez fűződik. Fang Zhong-ról keveset tudni. A déli Shaolin szakértője volt, s valószínűleg köze volt a déli titkos társaságokhoz. Stílusát lányának, Fong Chat Neung-nak adta át (Fong Chat Neung azt jelenti, hogy a Fong család hetedik hölgye, valódi nevét nem ismerjük. Később ő is a Wing Chun nevet vette fel. Ezért a leszármazási vonalán többnyire Wing Chun Baak Hok, vagyis Wing Chun Fehér Daru néven ismert a stílus.). Fong Chat Neung feleségül ment Hung Hei Gun-hoz, a Hung Ga alapítójához.
Legendás harcos volt, a hagyományok szerint a császár ellen is merényletet kisérelt meg. Megölnie nem sikerült, de élve került ki a vállalkozásból.
A Wing Chun Baak Hok legjellemzőbb és leggyakrabban használt állása a déli támadó állás. Ez egy kb. csípő szélességű, rövid állás, ahol mindkét láb előre fordul, a csípő és felsőtest szintén előre, az ellenfél felé néz. Ez lehetővé teszi, illetve meg is követeli a két kéz egyforma szintű használatát.

A Kígyó stílus a Biu Ji formában, s gyakorlataiban, a fogástechnikák egy részében, s a Chi Sau-ban (Tapadó kéz gyakorlatok) ismerhető fel (az ismertebb Fatsaan környéki, Yip Man vonalas változata). Ezeket a mozgásokat láthatjuk például a Hung Ga Kígyó formájában is. A Daru és Kígyó technikáinak kombinálása valószínűleg nem új ötlet, a Fujian-i Fehér Daru formáiban is megtalálható némely gyakorlata.

A két Daru iskola kapcsolata a mandzsu ellenes titkos társaságokkal ismert, s sokszor leírt történet. De itt főleg a Hung Ga-val való kapcsolatukról szoktak megemlékezni. A Wing Chun története kapcsán nem jegyezték meg, hogy hogyan alakították ki a stílust, s milyen változtatásokat hajtottak végre rajta. Véleményem szerint alap formájában a Déli Daruhoz közeli stílus lehetett, amit a későbbiekben az Északi Daru hatására átalakítottak, majd Fatsaan környékén nyerte el ma ismert formáját. A Wing Chun technikailag a két Daru stílus között áll. Haap Ga-ra jellemző oldalra fordulás, csípőhasználat. Az oldalsó tartásokra a korai időkben az oldalsó támadó állás volt a jellemző, ez mai napig megtalálható több Wing Chun stílusban (pl. Vörös Bárka Wing Chun, főleg a Kínán kívüli iskoláiban). A kései időkben Fatsaan környékén alakult ki a ma jellemzőbb Cho Ma tartás (Szintén megtalálható az északi Daruban. Haap Ga rövid kar technikák gyakori állása.) a szabadabb csípőhasználat elősegítésére. Az erőkivezetés inkább a Déli Daru és a Kígyó módszere, a támadás módja inkább az Északi Darué.

Fujian-i Fehér Daru alapgyakorlatok

Wing Chun alapgyakorlatok

Északi Daru
• Oldalsó tartás, tartásváltások módja

Technikák:
• Man Sau (Üdvözlő kéz)
• Gaan sau (Elválasztó kéz)
• Jaam sau (Vágó kéz)
• Kézváltások technikája
• „Rámutatok és ütök” variáció

Déli Daru
• Szembefordulás gyakorlata
• Kis küzdő távolság
• Tapadó kéz gyakorlatok

Technikák:
• Sap ji sau (10-es alakú kéz)
• Taan sau (Széttáró kéz)
• Hyun sau (Köröző kéz)
• Kétkezes technikák (pl. Pou Paai Jeung, Ölelő-lökő tenyér, Pillangó tenyér)
• A Daru állás a Yi Ma, a Wing Chun alapállása!

Lényegében a Wing Chun egy olyan Daru stílus, ami megtartotta az Északi Daru csípőhasználatát és részben technikai készletét és a Déli Daru technikai és eljárásbeli készletének egy részét (A déli elemek egy része megtalálható a Fujian-i Daruban, de a Baak Hok Wing Chun-ban nem.). Technikailag félúton van a kettő között.
S hogy miért érdekes ez? A Wing Chun főleg a népszerűbb irányzatai alapján ismert, s ez nem ad valós képet arról, hogy hogyan is kellene használni. A Wing Chun küzdéstechnikailag, vagy alkalmazásában a titkos társaságok igényeihez és a kor követelményeihez alkalmazkodott. Nincs bő fegyverrepertoár, kevés és könnyen rejthető eszköz. Inkább városi jellegű harcmód. Lerohanós agresszív harcmodor. Minél gyorsabban elintézni a helyzetet, az ellenfél súlyos megsebesítése (végtagok ízületeinek támadása), vagy megölése (érzékeny pontok sorozattámadása). Valószínűleg orvgyilkos, lesből támadó használat. „Csapj le és fuss!”

Már az 1800-as években népszerűvé vált a déli területek gazdag kereskedői között, akiknek kedvelt időtöltésévé vált, s ez azért nem mindenben vált előnyére: A stílus felhígulása, fárasztó technikák elhanyagolása, technikák félreértése, pl. középvonal elmélet és az alapütés gyakorlatának összekeverése.
Leung Jaan híres volt kihívásos küzdelmeiről. Tanítványa Chan Wa Seun pénzváltó volt, akinek szintén szüksége volt időnként harci tudására. Chan Wa Seun utolsó tanítványa volt Yip Man. Yip Man jó anyagi körülmények között élt, s művelt volt, de a harcművészet terén mestere elképzeléseit vitte tovább. Maga is több kihívásos küzdelemben vett részt, s a későbbiekben Hongkong-ban tanítványai is küzdelmi képességeikkel vívták ki az iskola hírnevét.
Yip Man is végrehajtott néhány változtatást, de ezek nem érintették a stílus lényegét. Hozzátett néhány mozdulatsort a Bábu formához. A formagyakorlatokban a mozgássorok végét jelző zárás (Hyun sau – Köröző kéz) régen befelé és kifelé is történhetett. Eleinte mindkét változatot oktatta, a későbbiekben a befelé körző kéz lett általános. A hagyományos Faatsan-i stílusok egy részében manapság pedig pont ellenkezőleg, a kifelé körzés található meg.

Wing Chun és Wing Chun között esetenként komoly különbségek lehetnek módszertanban. Van persze a mozgásnak néhány alapelve, amitől Wing Chun-nak nevezhető az adott stílus, de emellett sokféle módon lehet megvalósítani ezeket az elveket. Minden Kung-fu stílus bizonyos elvek mentén rendeződött (mozgás, küzdelmi elképzelés, stb.), s a stílus ezen elvek érvényre juttatása, nem pedig ilyen vagy olyan technikák, vagy kombinációk merev kezelése. Amikor ezekkel a külsődleges dolgokkal kezdenek el azonosítani egy stílust, akkor az onnantól halott. Miért mondom ezt? A történelem folyamán a különféle stílusokat mindig új és új kihívások érték, s ehhez alkalmazkodni kellett. Hozzáértő számára egyértelmű, a Vörös Dzsunka Wing Chun, a Pang Naam Wing Chun, vagy a Ying Men Wing Chun láttán, hogy ugyanarról a stílusról van szó, pedig az ismertebb Yip Man vonalhoz képest eltér az álláshasználat (Vörös Dzsunka Wing Chun), vagy akár a formák elrendezése is teljesen más (Ying Men Wing Chun).
A Wing Chun is úgy élte túl az elmúlt évszázadokat, hogy folyamatosan változott, alkalmazkodott, miközben azért megmaradt önmagának.

Néhány összehasonlítás a Daru és a Wing Chun alap mozgásaiból. Az azonos elemek száma jóval nagyobb az itt bemutatottnál, de remélem, hogy ez is elegendő mondanivalóm illusztrálására.

Haap Ga alapgyakorlatok

Fujian-i Fehér Daru alapgyakorlatok

Wing Chun alapgyakorlatok

Fujian-i Fehér Daru alapgyakorlatok

Wing Chun alapgyakorlatok

Tetszett a cikk?
Kérjük értékeld!

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (1 Vote)

Ezeket a cikkeket is érdekesnek találhatod:

Yip Man
Lok Yiu
Lou Man Gam

A Wing Chun iskolái
A Wing Chun 8 alapelve
A Wing Chun "kődalok"

Aktuális

2020.05.03.
Tisztelt Érdeklődő!

Elindult online edzés oldalunk!
Ezt a menüt később sem töröljük, bárki számára megtekinthető marad, a későbbiekben bővítjük!

Az oldal a mostani kényszerhelyzet miatt jött létre, így arról sincs tapasztalatunk, hogyan működhet a mozgástanítás online térben. Elnézést az esetleges bénázásokért!
A videók házilag készültek egy mobiltelefonnal, ezért nem a legjobb a felvételek minősége. A későbbiekben lecseréljük jobb minőségűre.
Mivel elsősorban olyan érdeklődőknek szántuk az oldalt, akik korábban nem vettek részt edzéseken, és nincs tapasztalatuk a harcművészeti mozgások terén, ezért a mozgásanyagok és az erősítés egyszerűbb, kisebb terhelésű gyakorlatokat tartalmaz.
Ha gyakoroltál korábban valamilyen más stílust, akkor tudnod kell, hogy itt most nem olyan színvonalú és dinamikájú mozgásokkal találkozol, mint a normál edzéseinken, de az eltérő igények és a visszajelzés hiánya miatt nem akartunk bonyolultabb megoldásokat.

A videókat nem egyben raktuk fel, hogy tetszőlegesen variálhasd igényeid és terhelhetőséged alapján, és keresgélni se kelljen az egyes gyakorlattípusokat. Több edzésvariáció lesz, általában egy bemelegítő sorozattal, ezután a stílus mozgásanyagai következnek, majd erősítés és levezetés. Ezek nagyjából egy órát vesznek igénybe, amit az egyes gyakorlatok elhagyásával csökkenteni, valamely gyakorlatrész ismétlésével növelni tudsz.
Még nincs feltöltve az összes felvett anyag, a napokban továbbiak követik majd!

A korábban nyilvánossá tett videók (a stílusról írt könyvsorozatunk első részének videói) továbbra is elérhetőek, ha még nem láttad, ezen a linken tudsz feliratkozni.

Jó edzést!

Kiss Zsolt
Wing Chun Kyun Faat
vezető oktató

Állások

A legtöbb Wing Chun stílus összesen hét állást tartalmaz. Alapszinten ebből is csak három állást használnak. Ezek: a Yi ji ma, vagy Yi ma, a Cho ma, és a Bik ma.

Yi ji ma
A stílus alapállása a Yi ji ma, vagy Yi ma (Er zi ma, Er ma azaz a Kettes Írásjegy Állás, vagy Kettes Állás). Az alapvető mozgásformákat mindig ebből az állásból hajtjuk végre. A Yi ma-ban a testsúly egyenletesen oszlik el a két lábon. Az állás kb. csípő szélességű, ami elegendő ahhoz, hogy kellően stabil legyen, ugyanakkor könnyedén el lehet belőle mozdulni bármely irányba, illetve a lábhasználatot is lehetővé teszi. Használatakor szembefordulunk az ellenféllel, ami a két kéz egyenlő használatát teszi lehetővé (Ami persze azt is jelenti, hogy a Wing Chun megfelelő szintű használatához mindkét kezet egyformán kell tudni használni mind a védekezésnél, mind a támadásnál.). A gyakorló itt találkozik először a Yin-Yang elv gyakorlati használatával, ugyanis a felsőtest Yin (lágy, rugalmas, hajlékony), hogy szabadon és gyorsan tudjuk használni a kezünket, deréktól lefelé viszont Yang (szilárd, határozott, stabil), hogy erős alapot teremtsünk a technikáknak. Ha az elv sérül (nem elég szilárd a tartás, vagy túl merev a felsőtest – akár a kar, akár a hát), a támadó ereje elsodorja a gyakorlót.

Az állás felvétele:

Álljunk egyenesen, zárt lábakkal, laza tartásban (1. kép). 
Ökölbezárt kezünket vigyük a csípőhöz (2. kép), majd emeljük a mellkasunkhoz.

Rogyasszuk a térdünk, majd lábujjpárnán fordulva nyissuk szét a sarkunkat (3. kép),
majd a sarkunkon fordulva nyissuk szét a lábfejünk (4. kép),

majd újra a sarkunkat fordítsuk ki úgy, hogy a lábfejek enyhén befelé nézzenek (5. kép).

A Yi ji ma oldalnézetben.

Ha kényelmetlen a Yi ma használata, használjuk a Párhuzamos állást!

Párhuzamos állás
Kb. csípőszélességű, párhuzamos lábállású, enyhén rogyasztott tartás. A hát egyenes, felsőtest és csípő laza. Az állás szélessége, és hogy mennyire "ülünk bele", az attól függ, hogy mi az, amit még kényelmesnek érzünk, s amiből könnyedén el tudunk mozdulni bármelyik irányba.
A Yi ma használatánál gyakori hiba, hogy két pontban, a térdnél, illetve a keresztcsontnál túl feszesen tartja a testét a gyakorló. Ez lépés indításánál, vagy lábvédésnél különösen veszélyes. A párhuzamos állás használata ezekben könnyebb. A Déli Daru több iskolájában, illetve némelyik Wing Chun stílusban ebben a formájában létezik az állás.

Cho ma
A Cho ma-t (Zuo ma, Ülő - ló - állás) többnyire a Yi ji ma-ból kiindulva használjuk, amikor a védekezésnél elfordulunk, vagy ellépünk. Ez megadja az állás felvételének módját is: Egyszerűen a Yi ma felvétele után maximum 45 fokban elfordulunk valamelyik irányba. A fordulásnál a testsúly nagyobb része a fordulás irányában lévő lábra kerül.

Bik ma
A harmadik alapvető tartás a Bik ma (Bi ma, Előretörő állás). Alapvetően kétféle módon szoktuk felvenni. Vagy Yi ma-ból (Cho ma-ból) elfordulunk valamelyik irányba, vagy a középvonalunkon előrelépünk, úgy hogy a csípő a Yi ma-hoz hasonlóan előre nézzen, s a testsúly zöme a hátsó lábon legyen.

A következő négy állás igazából a Wing Chun magasabb szintű formáihoz kapcsolódik, ezért sok Wing Chun ág mai napig csak haladó szinten oktatja. A Diu ma a Biu Ji-ban fordul elő elsőként, a Paan ma a Muk Yan Jong Faat formában, a Ma bou és a Gung ma a fegyveres formáknál jelenik meg.

Gung ma
A Gung ma (Gong ma, Íj állás) a támadó állás déli változata, északi változatánál rövidebb, nagyjából csípő szélességű állás. Többnyire Yi ma-ból való előrelépésnél, vagy visszalépésnél használjuk. Küzdelem közben ez a leggyakrabban alkalmazott alapállás.
Nagyjából csípőszélességű állás, az első láb sarka és a hátsó lábujja között kb. egy lábfej széles távolság van. Lábfejek, térdek és a felsőtest előre néz. A hát egyenes, a hátsó láb térde is hajlított, a súlypont középen van.

Ma bou
A Ma bou (Ma bu, Ló állás) inkább csak a fegyveres gyakorlatoknál használatos. Pusztakezes alkalmazásoknál a váll lökéseknél, illetve néhány kézszabadításnál fordul elő. Ugyanúgy vesszük fel, mint a Yi ma-t, de a lábfejeket párhuzamosig nyitjuk, majd süllyesztjük a súlypontunkat. 

Diu ma
A Diu ma-t (Diao ma, Lógó állás) ugyanolyan formában használjuk, mint a Bik ma-t. A különbség, hogy itt a súly kicsit hátrébb kerül, s az első lábnak csak a lábujjpárna része érinti a földet.

Paan ma
A Paan ma (Ban ma, Elfordított állás) a legritkábban használt állás a stílusban. Gyorsan ki lehet térni egy támadás elől a használatával, de nem szabad hosszan fenntartani, mert túl könnyen támadható. Bármely állásból felvehető egy keresztlépéssel. A testsúly nagyobbik része a keresztező lábra kerül.

Wing Chun könyvsorozat videóinak belépő oldala

Kérlek add meg felhasználónevedet és jelszavadat, s jelentkezz be a videók megtekintéséhez!
Ha bármi gondod adódott, ITT TUDOD JELEZNI NEKÜNK!

JÓ SZÓRAKOZÁST!

棍
Gun
Gwan
(Bot)

A bot a legismertebb és legáltalánosabban használt kézifegyver.
Anyaga bármilyen fa lehet, a bambusztól a nehéz keményfákig, az egészen rugalmastól a kemény, merev rúdig, sőt arra is volt példa, hogy vasból kovácsolták ki maguknak. Egy ilyen fegyverrel könnyűszerrel leüthették a csatában nemcsak a lovast, de még a lovát is. Nagyon sok híres mester, sőt némelyik császár is fő fegyverként használta a botot.
Európával ellentétben, ahol inkább csak a szegények alkalmi fegyvere volt, keleten csatafegyverként is használták. Kezelésére szinte minden iskolában más és más (bár nagyjából azonos alapokra épülő) technikai repertoárt dolgoztak ki. Technikai változékonyságát leginkább a hossz-, és a fogásmód adja. Méretét többnyire a használója testméreteihez szabták (pl. hosszúbot esetén szemöldökig, vagy a felemelt kéz ujjainak végéig érő botnagyság).
Mivel éles, hegyes részeket a bot nem tartalmaz, bárhol meg lehet fogni, s ez is jellemzővé válik a technikáknál (pl. csak egyvégű használata - a nagyon hosszú, vagy a rövid botoknál általános, illetve a kétvégű bothasználat). Az összes szálfegyver használata a botra épül. A leghíresebbé Shaolin technikája lett. Legendákat mesélnek a “botos szerzetesek” tudásáról. A XIII. sz.-i Jin Na-luo egy tűzpiszkáló vassal kergette szét a kolostorra törő felkelőket. Háromszáz évvel később 40, bottal felfegyverzett pap megtisztította Kína délkeleti partvidékét a kalózoktól.
A hétköznapi életben könnyű hozzáférhetősége és variációs nagysága máig a legnépszerűbb fegyverré teszi.

Tetszett a cikk?
Kérjük értékeld!

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (3 Votes)