棍
Gun
Gwan
(Bot)

A bot a legismertebb és legáltalánosabban használt kézifegyver.
Anyaga bármilyen fa lehet, a bambusztól a nehéz keményfákig, az egészen rugalmastól a kemény, merev rúdig, sőt arra is volt példa, hogy vasból kovácsolták ki maguknak. Egy ilyen fegyverrel könnyűszerrel leüthették a csatában nemcsak a lovast, de még a lovát is. Nagyon sok híres mester, sőt némelyik császár is fő fegyverként használta a botot.
Európával ellentétben, ahol inkább csak a szegények alkalmi fegyvere volt, keleten csatafegyverként is használták. Kezelésére szinte minden iskolában más és más (bár nagyjából azonos alapokra épülő) technikai repertoárt dolgoztak ki. Technikai változékonyságát leginkább a hossz-, és a fogásmód adja. Méretét többnyire a használója testméreteihez szabták (pl. hosszúbot esetén szemöldökig, vagy a felemelt kéz ujjainak végéig érő botnagyság).
Mivel éles, hegyes részeket a bot nem tartalmaz, bárhol meg lehet fogni, s ez is jellemzővé válik a technikáknál (pl. csak egyvégű használata - a nagyon hosszú, vagy a rövid botoknál általános, illetve a kétvégű bothasználat). Az összes szálfegyver használata a botra épül. A leghíresebbé Shaolin technikája lett. Legendákat mesélnek a “botos szerzetesek” tudásáról. A XIII. sz.-i Jin Na-luo egy tűzpiszkáló vassal kergette szét a kolostorra törő felkelőket. Háromszáz évvel később 40, bottal felfegyverzett pap megtisztította Kína délkeleti partvidékét a kalózoktól.
A hétköznapi életben könnyű hozzáférhetősége és variációs nagysága máig a legnépszerűbb fegyverré teszi.