A Wing Chun 8 alapelve

1. A "Középvonal" elve
2. A "Gazdaságos mozgás" elve
3. A "Szembefordulás és változékonyság" elve
4. A "Rögzített könyök" elve
5. Az "Egyidejűség" elve
6. A "Négy kapu" elve
7. A "Csapdába ejtő kéz" elve
8. A "Tapadás" elve

1. A "Középvonal" elve
A Középvonal a Wing Chun elméletének sarkalatos pontja. Fontos szerepet kap mind az alapvető mozgások, mind a védekezés és támadás megértésében. A középvonal egy, az emberi testen végighúzódó képzeletbeli tengely.

A mozgásokat, forgásokat e körül végezzük, s a gyakorlás során kiemelkedő fontosságú, hogy a középvonalunk megfelelő helyzetben legyen. Ugyanakkor a vonal mentén találhatóak a test sérülékeny belső szervei, így a támadások során ezt a területet támadjuk, s ezek a leginkább védendő területek. Ez a test legtehetetlenebb része is, így támadás esetén, ha az oldalunkat támadják, egy fordulással semlegesíthetjük azt, míg a középvonalra vezetett támadásokat elsősorban kézzel hárítjuk. Az ellenfél középvonala változhat attól függően, hogy milyen irányból támadunk, illetve, hogy milyen szögben áll hozzánk képest. Fontos az is, hogy a test és a hát egyenes legyen. A Wing Chun-ra nem jellemzőek az olyan mozdulatok, amely során előre, vagy hátra kellene hajolni A támadás elől nem elhajol, hanem elmozog a stílus képviselője.

2. A "Gazdaságos mozgás" elve
A Wing Chun a küzdelem során a lehető legkevesebb mozgásra törekszik. Támadásnál mindig a legközvetlenebb irányba mozdulunk. Nincsenek félrevezető mozgások, cselek. Védésnél csak a legszükségesebb mozgást szabad elvégezni, a védés annyira téríti el a támadó kezét, hogy minket már ne érjen el. Mozdulni csak a konkrét támadásnál kell, a máshol látható folyamatos manőverezés itt nem található meg. A küzdőtávolság kisebb a más stílusokban megszokottnál, ez szintén gazdaságosabbá teszi a mozgást - kisebb lépések, fordulások; az ellenfél támadására csak akkor kell reagálni, mikor az küzdőtávolságba ért. A kisebb távolság az alkalmazandó erő mértékét is lecsökkenti (kisebb erőkar), így gyengébb testalkatúak, nők is gyakorolhatják. Fontos, hogy mindig a megfelelő mennyiségű energiát használjuk föl. A túl kevés és a túl sok energia felhasználása egyaránt hiba. Ehhez lényeges, hogy a küzdő megtanuljon ellazulni. Ha a test bármelyik része feszült, az az egészet merevvé teszi, és az ellenfél ezt felhasználhatja ellenünk.

3. A "Szembefordulás és változékonyság" elve
A Wing Chun-ban az állásokat úgy alakították ki, hogy a csípő mindig előre néz, az ellenfél felé. ("A Dan dian az ellenfél középvonalára néz.") - Ehhez a két kéz egyforma (és egyenlő szintű) használatára van szükség. Ugyanakkor ezek a tartások soha nem merevek. Támadásnál mindig az ellenfél védtelenebb, gyengébb oldala felé igyekszünk támadni, védekezésnél pedig az ellenfél erejét megkerülve semlegesítjük azt (forgások, fordulásos védések, kis lépések).

4. A "Rögzített könyök" elve
A tartásokat úgy alakították ki, hogy zárt egészet képezzenek. Alaphelyzetben a karok védik a testet, nem emelkednek el tőle, a könyök a test vonalán belül marad. Ha a kéz helyzete nem megfelelő, a technika nem fog működni. A végrehajtásnak mindig pontosnak és szabályosnak kell lenni. (Yip Man nagymester két fiát Yip Jeun-nak és Yip Jing-nek nevezte el. Jeun azt jelenti "szabályos", Jing, pedig "pontos".)
(A két alaptartást lásd az előző pontnál.)

5. Az "Egyidejűség" elve
A hatásosság növeléseként a Wing Chun mesterei elvetették az "adok-kapok" jellegű küzdelmet. Az ellentámadás vagy egyidőben történik a védéssel (egyik kézzel háritunk, a másikkal ugyanakkor ütünk), vagy a védést követően azonnal támadunk, vagy pedig a hárító kéz mozgása alakul át támadássá - következő képsorozatok.

6. A "Négy kapu" elve
A védekezés szempontjából a testet három magasságra, vagy szintre, és 4 kapura osztották. A felső szint a bordakapu feletti rész, itt csak kézzel védekezünk. A középső rész a bordakaputól a nemi szervig terjed, ezen a részen kézzel és ritkábban lábbal védekezünk. És az alsó, a nemiszerv alatti rész, ahol csak lábbal védekezünk. A 4 kapu a középső vonal és a bordakapun keresztül vezetett úgynevezett szívvonal kereszteződésével jön létre. A 4 kapu a négy különböző irányból érkező támadást szimbolizálja, és a támadásnak karral való leggazdaságosabb hárítási módját (lenti képek). (A különféle harcművészeti ágakban a technikáknak, támadási módoknak számtalan válfaját dolgozták ki. De egyvalami mindig állandó marad: az ellenfelet valamilyen módon meg kell közelíteni, s ennek irányai anatómiai okokból igencsak kötöttek. Így elsősorban nem az egyes technikák ellen kell készülni, hanem az "irányainkat" kell megtanulni védeni.

7. A "Csapdába ejtő kéz" elve
A védéseknél az ellenfél karjainak lezárására törekszünk, hogy védekezésképtelen helyzetbe hozzuk.

8. A "Tapadás" elve
Az egyik legsajátosabb Wing Chun technika. Küzdelem közben az ellenfél végtagjainak folyamatos ellenőrzésére törekszünk. Ennek elérésére gyakran az ellenfél karjához érünk, így annak mozgását könnyebben meg lehet érezni, gyorsabban lehet reagálni. A támadásánál arra törekszünk, hogy az "beragadjon", vagyis az ellentámadás számára "megnyissuk" a védelmét. (Az egyik jelmondat szerint: "Ha jön állítsd meg, ha hátrál kövesd, távolítsd el a kezét, s törj egyenesen előre!" ) Ennek megtanulásához speciális "ragadós kéz" és "ragadós láb" gyakorlatok léteznek.

Egy-egy mozdulatsor a Chi Sau (ragadós kéz), és Chi Geuk (ragadós láb) gyakorlatokból
- alapmozgásból végrehajtott támadás.

Tetszett a cikk?
Kérjük értékeld!

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 4.17 (6 Votes)