A Qi és a nyugati ismeretek
(a Qi valósága)

Tanfolyamokon, az oktatás során kezdők részéről gyakori kérdés, hogy lehet-e valamilyen módon igazolni a Qi valóságosságát. Vannak olyan országok, mint például Japán, ahol komolyan foglalkoznak az emberi energia kutatásával, s olyan készülékeket is előállítottak, amivel az aurát mérni, vagy fényképezni lehet, illetve ez alapján akár betegségeket is diagnosztizálni. Ezeket a kutatásokat ugyanakkor a hagyományos tudományok részéről sokszor támadják. Ezért elsősorban nem ezekkel szeretnék foglalkozni, hanem egy egyszerű gondolatmenetet vinnék végig. Ehhez némi alapvető fizikai és biológiai ismereten kívül semmi sem szükséges. 

Amikor a régi mesterek a Qi-ről, vagy a Qigong-ról beszéltek, természetes módon azt mondták el, hogy mi az amit a gyakorlás során éreznek.
A Qi-érzetet a hőérzethez, a mozgását a szélhez hasonlították, manapság inkább az elektromosságról, vagy a mágneses energiáról beszélnek. Itt nem csak magyarázatról van szó, hanem elsősorban azokról az érzetekről, amik gyakorlás során jelentkeznek. (Vagyis a gyakorló úgy érzi, mintha hőhullámok öntenék el, vagy úgy bizsereg a teste, mint amikor valami gyengébb elektromos forráshoz ér hozzá, vagy – leginkább amikor a kezeit közelíti egymáshoz, vagy valamely másik testrészéhez – mintha két mágnest közelítene azonos pólussal egymáshoz.)

Ezért alapvetően az elektromosság természetéből, illetve az emberi testben működő, (az orvostudomány által régóta ismert) elektromos áramból indulok ki, illetve ezt hasonlítom össze a Qigong gyakorlók által leírt érzetekkel, illetve a gyógyítók és auralátók által leírt energiafolyamatokkal, illetve auraformákkal.

Alapvető fizikai tény az elektromos, hő, és mágneses energiák összefüggése. Például mágnesekkel elektromos áramot lehet előállítani (dinamó), vagy az elektromos vezeték körűl mágneses tér jön létre, illetve a vezeték is melegszik (különféle háztartási elektromos melegítők). Ezt fizikaórán egyszerű kísérletekkel is szemléltették.

A mágneses mező képe is ismert, s szintén egyszerű fizikai kisérletekkel szemléltethető (pl. a mágnesre helyezett papírlapra szórt vasreszelék). Az emberi testben keringő elektromosságnak alapvető fontosságú szerepe van. Ez viszi az ingerületeket, illetve közvetíti az agyból érkező parancsokat.

Tehát, némileg leegyszerűsítve, ha például beütjük a kezünket, az ütés helyéről „felszalad“ egy jelzés az agyba, ott létrehozza a fájdalom érzetét, majd egy jelzés az ütés helyére „vetíti“ a fájdalmat. (A fájdalom valójában csak az agyban létezik. Ezért van, hogy az idegrendszer bizonyos betegségeinél előfordulhat, hogy valaki képtelen fájdalmat érezni, vagy pont fordítva, folyamatos fájdalomjelzések jönnek létre.)
Ugyanígy, ha valaki össze akarja zárni az öklét, az agyból elektromos jelzés érkezik az ujjakhoz, ami utasítja őket a mozgás végrehajtására, majd innen ugyanúgy elektromos információ indul vissza, ami a mozgás megtörténtét jelzi.

Fontos még az is, hogy a különböző érzelmek, gondolati tevékenységek az agy más és más részeit aktiválják (ezt hőfelvételekkel, illetve az agyi elektromos tevékenységet mérni képes készülékekkel nagyon jól nyomon lehet követni), illetve ez a test különféle szerveire is visszahat. Ismeretes a boldogság, szerelem pozitív hatása, illetve ezzel szemben a negatív érzelmek, stressz kihatása a szervezetre szívproblémák, gyomorfekély, stb. formájában. Itt egyértelműen a negatív tudati tevékenység hatására futnak hibás jelzések az adott testrészekhez.

Ha egy tárgyban keringő elektromos áram változik, akkor a körötte lévő elektromágneses mező is szükségszerűen változik. Így, ha az emberi testben bármilyen elektromos változás áll be, akár a mozgás, akár az érzelmek, vagy tudati tevékenység változásáról van szó, szükségszerűen változnia kell a körötte lévő elektromágneses mezőnek is, függetlenűl attól, hogy ezt mérni tudjuk, vagy sem.

Hogy ez miért fontos­? Nézzük meg, hogy mit mondanak az emberi auráról, vagy energiamezőről!

Az emberi aura az alján és tetején „lapított“ tojás, vagy gömbforma energiamező, ami körbeveszi az emberi testet. Legaktívabb, legfényesebb része a fej körül található. – Az ókortól kezdve számtalan ábrázolása maradt fenn mind az aurának, mind a fej körüli „dicsfénynek“, gyakorlatilag Eurázsia minden területéről. (Azért beszélek csak Eurázsiáról, mert az ezen területen lévő ábrázolásokat ismerem jobban.) – Az aura alakja összevethető a mágnes, vagy a föld mágneses mezejével.

A hasonlóság nyilvánvaló. Az emberi test energiakeringéséről már írtam az oldalon. Az egyszerű mágnes mezeje sem mozdulatlan, a külső mezőben az északitól a déli pólus irányába, a mágnes belsejében pedig a délitől az északi irányába haladó keringés írható le.
Gyakori érv, hogy az emberi testben lévő áram túl kicsi az aura létrehozására. Tény, hogy nem jellemző, hogy kitérítenénk az iránytűt az elektromos áram mintájára. De nem szabad elfelejteni, hogy az, hogy meddig vagyunk képesek valamilyen műszerrel, vagy egyéb módszerrel észlelni egy tárgy elektromágneses mezejét, az a műszer jellemzője, és nem a mezőé.
Az emberi agy kiemelt elektromos aktivitásának szükségszerűen tükröződnie kell a körötte lévő mezőben is („dicsfény“). Ugyanígy az agyi elektromosság változásának is, tehát az érzelmek, tudati állapotok váltakozása, ami megváltoztatja az agy különböző területeinek aktivitását, szükségszerűen meg kell változtassa a körötte lévő mezőt is. Ez megegyezik azzal a megfigyeléssel, hogy az aura, különösen annak fej körüli része folyamatosan változik a tudat változásaival összhangban.

Az aura ugyanígy betegségeinkre is elváltozással reagál. Ez szintén összhangban van azzal az újabb orvosi felismeréssel, hogy bizonyos betegségeket a testről készített hőfelvételekkel is diagnosztizálni lehet (Tudomásom szerint leginkább rákos elváltozásokat vizsgáltak ilyen módszerekkel.). Visszatérve az előzőekben elmondottakra, a test elektromos, mágneses és hőváltozásai mindig együtt járnak. Vagyis, ha a test hőtérképe megváltozott, óhatatlanul követte az elektromos és mágneses változás is. Ez szükségszerű következmény, ha az egyiket kizárnánk, a többit is ki kellene zárnunk.

Az emberi test elektromágneses erőterekre (földmágnesesség, mágneses viharok, stb.) való érzékenysége, s ennek a tudati tevékenységre való kihatása, ma már a tudomány számára is ismert. Laboratóriumi körülmények között is vizsgálták, legismertebb ezek közül Michael Persinger kanadai neuropszichológus 1980-as években végzett kísérletsorozata. „Természetesen” végkövetkeztetései a szokásos tudományos vonalat követik, lényegében az agy mágnesességre való érzékenységének bizonyítékával a különféle meditációs és vallásos élmények valódiságát kérdőjelezi meg.

Az európai gondolkodás szinte a XX. századig egyfajta elnéző gúnnyal kezelte a keleti ismeretanyagokat, s ma is nehezen ismeri be, hogy egyszerűen csak nem értette meg az övétől eltérő gondolkodást és ismeretszerzést. (Európai szakkönyvek a vérkeringésről írva még manapság is csak annak XVI. századi angol felfedezőjét említik meg. Arról, hogy keleten, Indiában, Tibetben, Kínában évezredekkel ezelőtt a vérkeringést taglaló szakmunkákat írtak, említés sem történik.) Nagyon sok régi írás gondolatait csak az európai fizikai és matematikai gondolkodás modernkori megváltozása után kezdték megérteni.

Európa nagy vívmánya az az analítikus gondolkodásmód, ami a tudományos vizsgálódást és rendszerezést lehetővé teszi. Kínában rengeteg energetikai és gyógyászati ismeretet halmoztak fel, ami viszont európai ésszel nehezen felfogható rendszerekbe tagozódik.
A két ismeretanyag találkozása már eddig is hozott jelentős felismeréseket, s remélhetőleg idővel eltűnik a két rendszer közötti látszólagos ellentét.

Tetszett a cikk?
Kérjük értékeld!

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (1 Vote)