Wihng Cheun, Wing Chun, Ving Chun, Ving Tsun, Wing Tsun…
Miért ez a sokféle írásmód, és mi közöttük a különbség?
Ezen a téren elég nagy a zűrzavar, s egy kívülállónak kivált nehéz eligazodni benne. Emiatt lesznek bonyolultabb részek a cikkben (Előre is elnézést kérek érte!).
A dolog kétoldalú.
Egyrészt léteznek különféle, a keleti nyelvekre létrejött latin betűs átírások kb. az 1800-as évek óta, illetve különféle nemzeti átírások, melyek eltérő karakterekkel próbálják jelölni ugyanazt a kiejtést. Másrészt van néhány iskola, melynél megkülönböztetési szándékból változtatták meg az írásmódot.
Kezdjük a nyelvi résszel. Kínában ma a hivatalos nyelvjárás az északi, Beijing (Peking) környékén beszélt nyelvjárásokon alapszik. A Wing Chun ezzel szemben délen, a kantoni és a min nyelvjárások körzetében alakult ki (Valójában külön nyelvekről van szó, eltérő nyelvtannal és szókészletekkel. Még az ókorban vált Kína részévé a déli terület, a kínai fogalomírást is átvették ekkor, s azóta közeledik egymás felé a három különböző nyelv.).
A stílus nevét eredetileg így írták: 詠春拳
Mai írásmód szerint: 咏春拳
Illetve egy másik hagyományvonulatban így: 永春拳
A hivatalos kínai nyelv latin betűs átírása (Pinyin) szerint mindkettő Yong Chun Quan, csak a hangsúlyban térnek el. Magyar kiejtés szerint kb. Jong Csun Cshüan. (A Pinyin átírás az angol kiejtést követi. Az „ng” kiejtése is angolos, vagyis nazális, azaz orrhangú „n”, néma „g”. Ilyet nazális „n”-t ejtünk magyarul is a „g” előtt, pl. a hang, ing vagy a harang szavaknál. Ha tehát elkezdjük ezeket a szavakat kiejteni, de megállunk a „g” előtt, és azt már nem ejtjük, akkor máris a kívánt hanghoz érkeztünk. Magyarul nincs jelentősége a kétféle „n”-nek, de más nyelveken értelem megkülönböztető szerepe van: mást jelent a ran és a rang angolul, de ugyanígy pl. sin-sing, win-wing, stb. Hogy ezt hogyan ejtik, illetve hogyan írják, mindig függ az illető nyelvi hovatartozásától is. Az orosz fülnek például nem hallható a „g”, ott az átírásban is jellemzően Вин Чун, vagyis Vin Csun.)
Délen az ejtés Wing Chun Kyun, vagyis magyarul kb. Ving Csun Kün.
Nézzünk is meg néhány eltérő átírás formát:
詠春拳
Yǒng Chūn Quán (Pinyin átírás, északi kiejtés.)
Wīhng Cheùn Kyùhn (Kantoni kiejtés, Jyutping - hivatalos kínai átírás.)
Wing6 Cheun1 Kyun4 (Yale átírás – a számok a hangsúlyt jelzik.)
Wing Chun Kuen (Wade-Giles rendszer. Ez a rendszer nem jelöli a hangsúlyokat.)
Вин Чун (Vin Csun – orosz átírás)
永春拳
Yǒng Chūn Quán (Pinyin átírás, északi kiejtés.)
Wíhng Cheùn Kyùhn (Kantoni kiejtés, Jyutping - hivatalos kínai átírás.)
Wing5 Cheun1 Kyun4 (Yale átírás.)
Wing Chun Kuen (Wade-Giles rendszer.)
Вин Чун (Vin Csun – orosz átírás)
Mivel a kínai jelek ugyanazok az egész országban, ez az ő számukra a mai napig nem jelent problémát. Ugyanúgy írják, legfeljebb kicsit másként ejtik.
• Hongkongban az 1960-as években az angol hivatalos nyelv volt, így amikor Yip Man (Ip Man) létrehozta szövetségét, annak nevét angolul is le kellett írnia. A stílus nevét Ving Tsun-nak írta, a szövetség pedig Hong Kong Ving Tsun Athletic Association lett. Ez mai napig működik. Több korai tanítvány mai napig ezzel az írásmóddal írja a stílus nevét. Így a Wong Shun Leung vonal is, ami Európában az egyik legkorábban megjelent iskola.
• Bruce Lee az USA-ban a Wing Chun írásmódot követte (Wade-Giles rendszer szerint.). Mivel a stílus elsősorban angol nyelvterületen keresztül vált ismertté, mai napig ez a legelterjedtebb átírás mód. (Németországban pár iskola a Ving Chun írásmódot követte.).
• Az 1970-es években Leung Ting már kifejezetten megkülönböztetési szándékkal az addig nem létező Wing Tsun írásmódot kezdte használni, s azt jogilag le is védette.
Ezek azok az írásmódok, amik első körben elterjedtek.
Mikor a Leung Ting szervezetből kiváltak különféle oktatók, egy jó részük követte Leung Ting példáját és legkülönbözőbb (helyi nemzeti nyelven alapuló, vagy csak egyszerűen különbözni vágyó) írásmódokat hoztak létre (Wing Tzun, Wing Tjun, stb., stb.). Így általában, ha a fenti régebbi átírásoktól nagyon eltérő változattal találkozunk, akkor jellemzően ez van a háttérben. Más szervezeteknél, mivel nem volt ilyen levédett forma, ismereteim szerint ez a jelenség nem fordult elő.
Miért foglalkoztam ennyit az írásmódokkal?
Az egész onnan indult, hogy az 1990-es években (főleg az újságunk miatt) rengeteg anyagot át kellett tanulmányoznom a cikkekhez, akkoriban még könyvtárakban. Ezek az 1800-as évektől napjainkig íródtak, francia, német, angol, amerikai és magyar szerzőktől. És ezek a szerzők az adott korban és helyen épp használatos és maguk által létrehozott átírásokat egyaránt használták, és igen ritkán jelezték, hogy épp melyik rendszer szerint kellene azt olvasnom. Teljes káosz… Egy-egy keleti személy sokszor öt-hat alig beazonosítható névvel. Ahol ismert volt a kínai karakter, ott is csak kézi szótárakkal, és hosszas munkával lehetett kikeresgélni miről-kiről szól a szerző…
Aztán mikor Tóth Zolival (a magyarországi Lo Man Kam Wing Chun iskola vezető mestere) írtuk a közös könyvünket (Ving Chun, 2001 Lunarimpex) megpróbáltam ezeket egységesen a Wade-Giles rendszer szerint leírni. Aminek megvolt az a hibája, hogy elavult és nem egyértelmű a kiejtés. A hangsúlyt nem is jelöli. Így a visszafelé való beazonosíthatósága is nagyon nehéz a szavaknak.
Mikor a könyveimet írtam (Wing Chun 1, 2, 3, 4, 5) már ismertem a kantoni nyelvre létrehozott kínai átírást (Jyutping), ami sokkal pontosabb és használhatóbb, így sokáig ezt használtam, illetve a szótári anyagoknál mai napig megtartottam. A normál napi használatban pedig egy ideje a könnyebben olvasható (a hangsúlyok jelölésében eltérő) Yale átírást. A Wing Chun névnél térek el egyedül, ami az átírás szerint Wing Cheun lenne, de ha így írom, rendszeresen a szememre vetik, hogy elgépeltem a stílus nevét… Így maradt a Wing Chun Kyun forma. Persze ez sem tökéletes, de ez nem is várható el. Nem akarok nagyon belemenni részletekbe, de minden írásmód csak egy standard-et jelöl, amit még a helyi hivatalos/standard nyelven sem mindig szabályszerűen ejtenek ki (gondoljunk arra, mikor valaki egy beszédet betűhűen olvas fel a papírról), nem beszélve a nyelvjárásokról… (A magyar latin betűs írásmód is elemző és nem kiejtéskövető!) És megvan az a kényelmetlensége is, hogy mai napig kevésbé ismert, így (Mint a Pinyin bevezetésénél – amit ugyanúgy nem tud az emberek többsége helyesen olvasni…) gyakran kellett miatta kiselőadásokat tartanom…
Nem a megkülönböztetés vezetett, hanem a használhatóság.
A Kínai Népköztársaság területéről érkező mesterek már általában a Jyutping átírást hozzák (ez számukra a természetes), így egyre gyakrabban lehet találkozni vele.
Kiss Zsolt
Kung-fu és Qigong oktató
harcművészeti szakíró
Tetszett a cikk?
Kérjük értékeld!
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (3 Votes)