Mit adhat ma a harcművészet?
A harci technikák ma is aktuálisak. Bizonyos elintézési módokhoz makacsul ragaszkodik az emberiség, s erre nem árt felkészülni.
A másik, talán sokkal fontosabb, amit ki-ki vérmérséklete és gondolkodása alapján „emberformálásnak”, a „tökéletesedés eszközének”, vagy egyéb hasonlónak mond.
De mi is ez? Főleg a filmeknek köszönhetően sokan ezt úgy képzelik, hogy a harcművészethez egy kicsit „ücsörögni” kell, aztán jön a jól időzített „megvilágosodás”, s onnantól kiváló mester lesz az ember. Sajnos ez nem így működik.
A harcművészet komoly műveléséhez, s kiváltképp az önvédelemhez nem elég a technikákat elsajátítani. Minden megnyilvánulásunkban, így a mozgásunkban is minden pillanatban magunkat fejezzük ki. A gyávaság, lustaság, döntésképtelenség, felnőni nem akarás, állandóan másra támaszkodás mind nyomot hagy rajtunk. S adott helyzetben az utunkba áll. Ahhoz, hogy előrejussunk, túl kell tudni ezeken lépni. A jól művelt harcművészet, s a jó oktató segít felnőni. Megtanít élni.
Elsősorban persze, zsigeri alapigazságokra tanít. „Nem mindig akkor pihenhetünk, ha fáradtak vagyunk.” „Húzd ki magad!” „Tartsd egyenesen a gerinced!” „Nézz előre!” „Mindig figyelj oda, hogy mi történik!” Önállóságra, tartásra, a saját erejében való bizalomra neveli a tanítványt. Ez a kulcsa annak, hogy boldoguljon az edzőteremben, képes legyen megvédeni magát, s előbbre jusson az életben is.
Kiss Zsolt
Kung-fu és Qigong oktató
harcművészeti szakíró