Megtámadták a tanítványomat…

Nem először fordult elő. De hosszú ideig nem voltak igazán kezdő tanítványaim, az meg nem lepett meg annyira, hogy egy régóta harcművészettel foglalkozó srác képes megvédeni magát. Sok minden eszembe jutott az esetről.

Gyerekkorom óta foglalkozom harci művészetekkel/küzdősporttal. Dolgoztam olyan helyeken, ahol erre a tudásra szükségem is volt. Egy idő után az ember megbékél a gondolattal, hogy néha beleakad valami idiótába, aki rajta szeretné lemérni az erejét, s az sem okoz komolyabb sokkot, ha kicsit meggyűrődök az összecsapás során.

Az viszont mindig komoly vízválasztó, ha nem mi kerülünk ebbe a helyzetbe, hanem olyasvalaki, akinek pont azt próbáljuk megtanítani, hogyan maradjanak egy darabban egy ilyen helyzetben. Ha meg tudsz valamit csinálni, az nem jelenti azt, hogy meg is tudod tanítani másnak, hogyan kell csinálni… És itt nem annyi a tét, hogy receptet cseréltünk, s a másik odaégeti a rántott szeletet…
Lelövöm a poént, a srác megúszta egy karcolás nélkül. És mondta, hogy nem volt igazán veszélyes a helyzet. Ez utóbbi kijelentés nagyon ismerős. Megúsztuk, tehát nem lehetett veszélyes…

Van akinek egy ilyen eset komoly görcsöt okoz.
Megúszta, de mi lett volna, ha…
• fegyvere van
• többen vannak
• ő okoz valami maradandó sérülést
és még folytatható kinek-kinek a fantáziája és félelmei szerint.
A másik csapat, aki szerint nem volt veszélyes…
Háromszor vágtak meg késsel, de bennem úgy él, hogy nem volt veszélyes. Hiszen itt vagyok! Csak kicsit kicifrázták a bőröm… Amúgy sem a szépségemről voltam híres…

A történet nem túl bonyolult. Tanítványom vitába keveredett valakivel, aki kifogyott az érvekből, s úgy gondolta, hogy kicsit hathatósabban rásegít a mondandójára. Támadott, és rövid úton a földön találta magát…

Mi ebben az érdekes? - Kérdezheti valaki, hisz csak az történt, amiért az edzésre jár a srác.
• A technikáról, amit alkalmazott, utólag azt mondja, hogy nem a legjobb választás volt, s jobban átgondolva máshogy csinálná.
Ez egy olyan pont, ami legtöbbünkben megvan, s csak nehezen tudom róla leszoktatni a tanítványaimat is. A technika, ami alkalmas rá, hogy megvédjen, az jó. Tök mindegy, mennyire szép. Tök mindegy, hogyan mutatna filmen. Egyben vagy? Igen. Ellenfél hatástalanítva? Igen. Akkor ne agyalj rajta!

Persze, fontos, hogy elemezd a helyzetet. Fontos, hogy beépítsd a tapasztalatot. De ha úgy akarsz kimenni az utcára, hogy az van a fejedben, hogy „ha ő így támad, akkor én majd ezt csinálom”, akkor bajba kerülsz! Alapkészségeket kell elsajátítani, s mindig az adott helyzetre reagálni! Túl sok minden történhet egy ilyen helyzetben, ahhoz hogy mindenre legyen egy kész receptünk!

• Ami jól sikerült! A támadás pont olyan erőszaktípus volt, amit én dominanciaharcnak nevezek. Aminek van egy sajátos koreográfiája, s amit viszonylag jól lehet irányítani. S amiről épp eleget beszéltem edzéseken, illetve gyakoroltuk is a kezelését. Szerencsére a tanítványom sem feledkezett meg róla. Így a megfelelő pillanatban lépett, s mikor még az ellenfele nem lovalta bele magát teljesen a helyzetbe, ő rövidre is zárta a támadást.

Miért is írtam le ezeket?
Az önvédelem többnyire nem az, amit általában gondolnak róla.

Nézzük sorjában:
Az önvédelemnek csak egy része technika kérdése. Igazából a kisebbik része. Ha „el tudunk táncolni” egy mozgássort az edzőteremben, nyugodt körülmények között, segítőkész társsal szemben, az még messze nem jelenti azt, hogy valóban tudjuk alkalmazni is. Fontosabb, hogy lelkileg készen legyünk annak használatára.
Sok vita folyik arról, hogy ez mennyire tanítható, s mennyire nem.

Ha evolúciós szempontból nézzük, az embernek három alapvető taktikája alakult ki támadás esetére:
• Felveszi a harcot
• Menekül
• „Lebénul”
Az utolsó a prédaállat reakciója (Minden autós tud a reflektor előtt lemerevedő szarvasokról, őzekről!). Ennek az a szerepe, hogy az elsősorban mozgásra érzékeny ragadozók szeme elől elrejtse az állatot. Éjszaka, vagy a kőrvonalakat elmosó erdei növényzetben remekül működik. Nagyvárosban nem túl praktikus… Év százezredek alkalmazkodását nem mindig könnyű átlépni. De ez a hármas tiszta sor. Ha természeted szerint harcolsz, vagy menekülsz, arra lehet alapozni. Csak a lebénulást kell kezelni (Erre is vannak módszerek.).

Egy másik fontos tényező a nevelés szerepe:
• Mint csoport (társadalmi) nevelés, vagyis hogy a csoport hogy viszonyul az erőszakhoz, illetve az önvédelemhez
• Illetve legfőképp a közvetlen környezet (szülők/nevelők) hogy viszonyulnak mindezekhez
És mindezek eredményeképp Te mit gondolsz ezekről, illetve mit gondolsz saját Magadról.
Vagyis:
• Olyan személynek látod-e Magad, aki értékes, s akiért érdemes harcolni?
• S ebből következően, megengeded-e Magadnak, hogy erőt alkalmazz a másik emberrel szemben?

Furcsán hangzik? Pedig a rendőrségi pszichológusok szerint meg lehet állapítani, hogy mely lelki alkatú emberek hajlamosak áldozattá válni (Viktimológiának hívják szaknyelven ezt a tudományágat.). A „változz meg, s megváltozik a valóságod” nem csak a népszerű ezotéria hanyagolható szövege…

Nézzük a technika oldalát!
A technika megtanulása nem azt jelenti, hogy a levegőben hadonászok egy kicsit, s ha az már hasonlít az oktatóéra, akkor rendben vagyok…
Egy kínai mondás szerint: „Az első tízmillió ütés nem számít, az csak gyakorlás…”
Meg azt is mondják, hogy: „A technika legyőzi az erőt!”
Ez utóbbi jócskán félre is szokták magyarázni! Ugyanis ahhoz, hogy elmondhassuk, hogy birtokoljuk a technikát, az kell, hogy valóban tudjuk használni, s bízzunk benne. Ehhez pedig az kell, hogy sokat gyakoroljuk, kipróbáljuk különböző helyzetekben, s annyira erőssé tegyük, hogy valóban rábízhassuk az életünket. Ez viszont munka. Amit nem olyan népszerű emlegetni. Nehezebb eladni is… De ha nem akarod becsapni Magad, akkor tisztában kell lenned vele!

És van még egy fontos terület, ami segíthet a sikeres önvédelemben. Ha megfelelő ismeretekkel rendelkezünk (a magunk szintjén persze) az erőszakról.
Evolúciós szempontból az ember az elmúlt 200.000-300.000 évben semmit nem változott. Akkori ősünk ugyanazokkal a képességekkel rendelkezett, mint a mai ember. És az erőszakra való hajlamunk sem változott meg. Szép elv az erőszakmentesség, de a történelem tanulsága szerint ahhoz, hogy ez megvédjen, a másik embernek is befogadónak kell lenni ez irányban.

De miért is kell ez az elméleti ízű tudásanyag?
Azért, hogy felismerd a jeleket. Hogy azt lásd, ami ténylegesen van körülötted, ne azt, amit hinni szeretnél! Nem kell, hogy paranoiássá válj! De a rózsaszín köd sem mentette meg túl sok ember életét…

Összegezve:
Mi kell szerintem a sikeres önvédelemhez?
• Megfelelő lelki beállítottság
• Hogy értékesnek tartsd Magad
• Hogy ezért az értékes lényért hajlandó legyél kiállni, s harcolni
• Valódi, használható technika
• Megfelelő helyzetértékelés

Ez ennél egyébként sokkal nagyobb téma, szándékosan egyszerűsítettem kicsit rajta. Még írni fogok róla!
Lehet, hogy más másképp gondolja, vagy más arányokról beszélne. Nem muszáj egyetérteni velem. De ha nem szakkönyvet akarsz írni az erőszakról, akkor nem az arányok fognak izgatni, hanem hogy mit lehet kezdeni a helyzettel…

Kiss Zsolt
Kung-fu és Qigong oktató
harcművészeti szakíró

Tetszett a cikk?
Kérjük értékeld!

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (3 Votes)