Nők és önvédelem 2. rész
Miben más a nőket ért támadás, mint a többi, és milyen formái vannak?
A bűnelkövetők többsége jellemzően felnőtt férfi, aki számára idegen, felnőtt férfiak sérelmére követi el tettét. A statisztikák szerint (vagyis ebben természetes mód csak az ismertté vált esetek szerepelnek) az áldozatok több mint 90 %-a nagykorú. Ennek kétharmada férfi. És szintén kétharmad arányban az áldozat nem ismerte az elkövetőt. Bár erre a rendőrségi statisztikák nem térnek ki (nem is ismerik igazából ezt a megkülönböztetést), de a számok valószínűsítik, hogy ennek egy jó része az úgynevezett „dominanciaharc” körébe tartozik. (Lásd előző cikkben!)
Az erőszakos szexuális bűncselekmények esetében pont fordított a helyzet. A sértettek több mint 80 %-a nő, akiknek háromnegyede ismerte az elkövetőt! Ráadásul az áldozatok kétharmada gyermek‐vagy fiatalkorú!
Bár vannak durva példák, mikor nyilvános helyen bántalmaztak valakit, mégis az a jellemzőbb, hogy az elkövető valamilyen zavartalanabb helyet szeretne biztosítani magának. Vagyis vagy eleve elhagyatottabb, számára ellenőrizhetőbb helyen támad, vagy ilyen helyre viszi áldozatát. Ha ellenszegülsz a támadónak, s nem hagyod, hogy magával cipeljen, megsérülhetsz, bajod eshet. De ha félelmedben átadod neki a teljes irányítást, akkor már bármit megtehet Veled!
Szintén tipikus a nők sérelmére elkövetett rablás és kifosztás. Alkati különbségeink miatt egy nő mindig könnyebb prédának tűnik, mint egy férfi, s az elkövetők is a kisebb kockázatra törekszenek. (A jogi gondolkodás kicsit eltér a hétköznapitól. A kifosztás leírása számunkra nem különbözik a rablás hétköznapi megítélésétől, de a törvényben valamilyen okból külön kategóriaként szerepel.)
Egy nagyon fontos dolog:
A dominanciaharc, mint írtam, leginkább férfi műfaj. A támadó többnyire nem akarja megőlni áldozatát, „csak helyre akarja tenni”. (Persze ez nem zárja ki, hogy eldurvuljon a helyzet.) Gyakran, mikor egy férfi nőre támad, s a nő ellenáll, a férfi azt érezheti, hogy a nő megkérdőjelezi a rangját, gyengének gondolja, s kihívja őt. Emiatt sokkal durvábbá válik a támadás, mert itt már büntetni is akar. Sok ilyen jellegű történetről hallani, ezért meglehetősen ismert. Éppen ezért egy időben nagyon sokat lehetett hallani azt a tanácsot, hogy: „Ne állj ellen, akkor kevesebbel megúszod!” A gond ezzel, hogy nem tudjuk, a támadó mit akar. És egy támadó sem adja fel a célját, vagy válik kíméletesebbé csak azért, mert Te még segítesz is neki!
Miben más egy nők számára is megfelelő rendszer?
Az alkati különbségekből adódik, hogy egy összecsapásban a nők mindig hátránnyal indulnak. Egyéni különbségek persze mindig vannak, de általánosságban ezek meghatározzák a két nem által hatékonyan használható technikákat.
Nézzük meg még egyszer, mik voltak ezek a különbségek!
A nők alacsonyabbak, kisebb súlyúak, izomtömegük elmarad a férfiakétól. Csontjaik kisebbek és vékonyabbak, végtagjaik rövidebbek. Csípőjük arányában szélesebb. Izomzatuk és ízületeik sokkal lazábbak, nyújthatóbbak mint a férfiaké. Látóterük, az éleslátás sávja jóval nagyobb. Más az adrenalin koktél felvezetése, némileg különböző a hatása. Stresszhelyzetben gyakran nagyobb a fájdalomtűrő képességük. Nagyobb, hosszabb ideig tartó erőkifejtésre képesek.
Ebből következően:
• Mikor mód van rá, érdemes elkerülni a közvetlen érintkezést. A nagyobb távolságokból rúgásokat használva, a támadót fárasztva nagyobb esélye lehet (Az adrenalin optimális hatása férfiaknál rövidebb távú!). Ennek a taktikának hátulütője, hogy nagyobb nyílt teret igényelne. Manapság viszont jellemzőbben a zártabb terekkel találkozunk (pl. jármű belseje, lift).
• Közelről veszélyes a fogás/lefogás. Ha átveszi a támadó stílusát és szintén dulakodni kezd, jó eséllyel alulmarad. Mindenképp szüksége van olyan technikákra, amikkel fogásból tud szabadulni.
• A kisebb ütőerőt ellensúlyozva sokkal pontosabban kell dolgoznia, mint egy férfinak. Ha valaki csak az önvédelem kedvéért tanul harci művészetet, fölösleges, hogy a versenyeken használatos célpontokat gyakorolja. Eleve csak a hatásosabb (leginkább a keringést és a mozgásrendszert támadó) technikákat érdemes gyakorolni. Így az épül be a mozgásába.
• Védekezésnél célszerűbb a rövidebb erőkarra alapozott technikákat használni (közelharcos stílus). Minnélinkább eltávolítjuk a kezünket a testünktől („hosszú ököl” technikák), annál inkább meghatározó, a nagy izmok ereje.
A passzívabb blokkok (mikor csak beletartom a kezem a támadásba) szintén nagyon veszélyesek, a nagyobb erő elsodorhatja a védekező kezet, vagy akár feldöntheti a védőt. Itt is fontos a mozgás, és az aktív, a támadást minél hamarabb (támadóhoz közelebb) megfogó védekezésnek. Nem szabad hagyni, hogy a támadás ereje kibontakozzon. Blokkok helyett eleve célszerű a fedezékek használata és az erőt elvezető, illetve visszafordító technikák használata.
• Nőknek mindig nagyobb az esélye, hogy földre kerül, ezért mindenképp járatosnak kell lenni abban, hogy hogyan kell mozogni és küzdeni földön! Ez nem feltétlen földharcos stílust jelent. Birkózásban nagyon nagy rutin kell ahhoz, hogy egy sokkal erősebb, sokkal nehezebb valakit legyőzzünk! Ha valaki inkább ütni-rúgni tud, annak meg kell tanulni a földön is használni ezeket. Ha hagyjuk, hogy a támadó ránk kényszerítse a saját küzdőstílusát, amiben ő a jobb, akkor veszítünk !
Nem állítom, hogy könnyen ki lehet jönni egy ilyen helyzetből, mert nem igaz. Ha arról beszélnék, hogy megfelelő technikával egy nő is képes súlyos sérülést okozni egy férfinak, megsebesíteni a szemét, eltörni a kulcscsontját, vagy akár a bordáját, nem hinnéd el. Távol áll a hétköznapi tapasztalatodtól. Ezért elmesélek egy történetet, amiről az újságok és a híradó is beszámolt.
Pár hónapja Angliában történt az eset (Elnézést a következő sorokban lévő megfogalmazásért, de ha nagyon körül akarnám írni a történteket, nem értenéd meg...). Egy fiatal pár szakított, amit a nő nem tudott elviselni, s először csak zaklatta a volt párját, majd egyszer rátámadt. Verekedés közben megragadta a „családi ékszereket”, s olyan erősen rángatta, hogy leszakította a golyókat...
Rendben, a nő nem volt teljesen tiszta. De gondold végig!
• Egy nő képes akkora erőt kifejteni, hogy ilyen sérülést okozzon.
• A volt párját annyira lebénította a fájdalom, hogy képtelen volt megakadályozni a súlyosabb sérülést.
Gondolod, hogy egy átlag támadó máshogy reagálna egy ilyen helyzetben?
Kiss Zsolt
Kung-fu és Qigong oktató,
harcművészeti szakíró
Tetszett a cikk?
Kérjük értékeld!
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 0.00 (0 Votes)