Erőszakról és típusairól Avagy mit kezdjünk vele? 2. rész

Az első részben foglalkoztam azzal, hogy miért létezik egyáltalán erőszak, és milyen típusai léteznek az ember esetében. Ebben a részben sorra veszem, hogy milyen „beépített” reakcióink léteznek az erőszakra, s azt hogyan lehet felhasználni, illetve, hogyan befolyásolja ezt a nevelés. Hogy mi történik a szervezetünkben egy összecsapás során. Végül, hogy mi a különbség ebből a szempontból férfi és nő között.

Evolúciós szempontból az embernek három alapvető stratégiája alakult ki támadás esetére:
• Felveszi a harcot
• Menekül
• „Lebénul”

Az utolsó a prédaállat reakciója (Minden autós tud a reflektor előtt lemerevedő szarvasokról, őzekről!). Ennek az a szerepe, hogy az elsősorban mozgásra érzékeny ragadozók szeme elől elrejtse az állatot. Éjszaka, vagy a kőrvonalakat elmosó erdei növényzetben remekül működik. Nagyvárosban nem túl praktikus… Év százezredek alkalmazkodását nem mindig könnyű átlépni. De ez a hármas tiszta sor. Ha természeted szerint harcolsz, vagy menekülsz, arra lehet alapozni. Csak a lebénulást kell kezelni (Erre is vannak módszerek.).

Megjegyzés: a „lebénulást” a mai embernél más is okozhatja. Sokat „agyalunk”, és sokszor az bénítja meg a cselekvést, hogy túlságosan is jól el tudjuk képzelni, hogy mi történhet velünk adott helyzetben, vagy hogy mit okozhatunk mi az ellenfélnek. A normál edzésgyakorlatban is sokszor előfordul, hogy ahelyett, hogy mozogna valaki, vagy egyszerűen csak reagálna az ellenfél támadására, elkezd gondolkozni a helyzeten, s nem képes kiválasztani a megfelelő választ.

Hogyan befolyásolja ezeket a reakciókat a nevelés?
• Megtanít, hogyan állj ki Magadért
• Korlátozza az erőszakos megnyilvánulásokat

Az elsővel Magyarországon elég gyenge lábakon állunk. Mikor gyerek voltam, a korhangulat arról szólt, hogy „Húzd meg magad!”. De azért élt még a hagyományos nevelési elv, hogy egy fiúnak meg kell tudni védeni magát. Meg a gyöngébbeket, lányokat, stb. (Régi melóskörnyék volt, a vitákat a kocsma előtt rendezték, nem a rendőrségre szaladgáltak.) A rendszerváltás utáni bizonytalan időszak viszont úgy tűnik sokkal jobban megtépázta az emberek önbizalmát. Nem csak a munkahelyen nem szólunk vissza a főnöknek, mert baj lehet belőle, de az utcán, vagy buszon is szabadon csinálhat bármit egy-egy nagyobb hangú alak, mert senki nem meri helyretenni. Hiányzik a biztonságérzet. Hiányzik a bizalom. Nem csak önmagunkban, de a másikban, a másik várható segítségében is.

A csoporton belüli erőszak korlátozása már az ősi időkben is szükségszerű volt a csoport túléléséhez. Pontosabban ez már az állatvilágban is létezik, nem az emberrel jelent meg. Ennek egyik formája a ritualizált, illetve stilizált küzdelmek megjelenése (ld. előző rész). Idővel szűkebb közösségekben ezt is igyekeztek lekorlátozni, illetve teljesen megszüntetni. Ennek csúcspontja a XIX.-XX. század fordulójának vallásos, polgári nevelésében jelent meg (Számomra jellemző példája a „Légy jó mindhalálig” főhőse.). Mivel az agresszió okaként szereplő versengést nem tudta korlátozni (és naivitás lenne azt hinni, hogy ez sikerülhet), ezért eleve kudarcra volt ítélve. És a későbbi történelmi példák (pl. a világháborúk) szépen megmutatták, hogy a „jógyerek birka” szint a polgári nevelésben már a túléléshez szükséges készségek ellen hat. Ennek ellenére (más modell híján) ma is sok eleme ott van a nevelési gondolkodásban.

Nem csak azt kellene megtanítani, hogy: „Nem ütjük meg a másikat!” Hanem azt is, hogy a másik sem teheti meg velünk!

Férfi-nő különbségek
Ahogy az állatvilágban, úgy az embereknél is eltér a két nem szerepe agresszió/támadás esetére. Hagyományosan (úgy a mai ember megjelenésétől a közelmúltig) ha egy emberi közösséget támadás ért, jellemzően a férfi felvette a harcot, a nő felkapta a gyerkőcöket, és menekült. Bár egyes kultúrákban ezt próbálták valamilyen irányban módosítani, de mégis ez a jellemzőbb. Ez az eltérő reakció más jellegű viselkedési formákat és más jellegű fiziológiai reakciókat kívánt meg.

• Látás:
A férfinál az éleslátás szöge viszonylag kicsi, viszont abban a szögben kifejezetten jó a térlátása. (A férfiak többsége egy lépésnyi távolságból ha belenéz valakinek a szemébe, akkor nagyjából a mellkas magasságáig lát még élesen, illetve az ezen a részen történő mozgásokat képes értelmezni.) Ez fontos volt a vadászatnál, s jól jön a harcban is. Hátránya, hogy ha valamit jól akar látni, akkor oda kell néznie. A tekintet vándorlása pedig árulkodó lehet a szándékról.
Edzésen meg kell tanulni, hogyan lehet megfelelően nézni küzdelem közben úgy, hogy lássa amit kell, mégse árulja el a szándékait az ellenfélnek. A perifériás látása (látótér széle, „szemed sarka”) érzékeny a mozgásra, kitakarásra. Ennek nagy szerepe volt a ragadozók észlelésében is, ami szintén nem szeret szemből támadni. Emiatt van az a furcsa helyzet, hogy a perifériás látással észlelt támadásra többnyire hatékonyabban, ösztönösen reagálnak a férfiak. Az éleslátás területéről észlelt támadásra viszont időnként „lefagynak”. (A szemtől-szembe háború viszonylag új keletű dolog. Ráadásul szerepet kap a tudatos, mérlegelő én, ami bizonyos személyiségtípusoknál lelassít.)

A nő éleslátásának szöge jóval nagyobb, és a perifériás sávban is élesebben lát, mint egy férfi. Gyakorlatilag a nők többsége ha a szemedbe néz egy lépésről, látja a törzsed egészét, s a lábak nagy részét is. Nincs szüksége arra, hogy feltétlenül oda nézzen egyenesen a látni kívánt dologra. Cserébe jellemzően rosszabb a térlátása, mint a férfiaknak.

• „Adrenalinizáció”
Összecsapás, és különféle vészhelyzetek során a szervezet egy „vegykoktélt” termel, aminek legismertebb (legfontosabb) összetevője egy hormon, az adrenalin. Ezért közkeletűen „adrenalin fröccs”-nek, „adrenalin koktél”-nak szokták hívni.

Az adrenalin legfőbb élettani feladata hogy a fokozott izommunkához biztosítsa a megnövekedett energiaigényt:
• Tágítja a vázizmok, a szív, az agy és a máj ereit
• Ugyanakkor szűkíti a bőr, a bélcsatorna, a lép és a vesék ereit
• A raktárakat kiürítve növeli a keringő vér mennyiségét
• Növeli a szívösszehúzódások erejét, a szívfrekvenciát és a perctérfogatot
• Növeli a vércukorszintet
• Fokozza a zsírlebontást is
A szervezet hamar leállítja a működését (leginkább a máj révén), és a vizelettel kiürül.

Az adrenalin koktél hatásának szintjei:

Normális
A mindennapi testi-szellemi beállítottság. Gyakran nem elég éber és felkészült a heves, erőszakos cselekvésre. Ha ebben az állapotban éri támadás, az ember gyakran megbénul, miközben próbál igazodni a történésekhez. Az elme görcsösen értelmezni próbálja a helyzetet, mielőtt cselekedne, ami értékes időbe kerül, ha az embert sérülés érte.

Optimális
Ez az izgalomnak az a szintje, amikor az ember éber és fizikailag is kész a megmérettetésre. Ez az, ahová mentálisan irányítjuk magunkat, amikor gyakorló küzdelemre készülünk – erre való a pszichés felkészülés. Az észlelés maximális, a reakcióidő kiváló, éberen figyelünk, képesen a tervezésre és döntéshozatalra. Növekszik az erő, a robbanékonyság, emelkedik a fájdalomküszöb. Az ember bőre ebben az állapotban rózsaszín, és egészségesnek látszik.

Rossz
A fizikai és mentális készségek jelentősen romlanak.
Fizikailag: Elvész a periférikus látás, „csőlátás” alakul ki, megváltoztatja a mélységérzékelést.
Megzavarja a hallást. A vér visszahúzódik a végtagokból, s a belső szervekben gyűlik össze. Az ember a végtagjait gyengének, nehézkesnek, hidegnek érzi. Előfordulhat, hogy nem érzi az ujjait, nem képes használni a „finommotoros képességeit”, nem lesz alkalmas a precíz technikákra. Elég erős koktél aláássa az összetett motorikus készségeket, a mozgáskoordinációt. Elfelejtheti a kéz-láb összehangolt működését igénylő mozgásokat.
Szellemileg: Az észlelés és az emlékezet szélsőségesen torzulhat. Az idő lelassulni látszik. Megbénulhat, vagy képtelen érzékelni a mozgását. Képtelen irányítani a gondolatait. Cselekvéssor kényszeres ismételgetése. Nem érzi a fájdalom nagy részét. A legtöbb ember láthatóan elsápad.

Borzalmas
Az abszolút fizikai és gyakran mentális bénultság. Időnként a hólyag és végbél feletti uralom elvesztésével is jár.

Az adrenalin hatásmechanizmusa nem az ember mai körülményei alapján született. A „rossz” és „borzalmas” szint csak a mai körülmények között teremt nehéz helyzetet. Mikor egy vadállattal küzd valaki (eredetileg eszközök nélkül), a finommotoros képességeknek nem sok hasznát vette volna. A kevésbé vérző végtag, a tompább fájdalomérzékelés, egy támadó mozdulat egyre erősebb, kényszeres ismételgetése, majd az, hogy hallottnak tűnik, sokkal jobb alkalmazkodás.

Mint ahogy a hólyag és végbél feletti uralom elvesztése, illetve az erős (ideges) hányinger sem a gyávaság jele. Az állatvilágban is gyakori, hogy a küzdelem, vagy ragadozó támadása során ürítenek. Ez a küzdelem korai szakaszában is bekövetkezhet. A szervezet részére ugyanis a teli emésztőrendszer felesleges teher, ami akadályt jelent a túlélésben, és ilyenkor igyekszik szabadulni a tartalmától. A „borzalmas” szinten pedig segít, hogy a ragadozó halottnak higgyen.

Férfiaknál támadás esetén az „adrenalinbomba” azonnal robban. Ha rutinos valaki, akkor azonnal küzdelemre kész helyzetbe kerül. Ez a ritkább. Valószínűbb, hogy valamelyik rossz állapotba kerül. Ez korlátozza a fizikai és szellemi teljesítményt. Mit lehet tenni? Az adrenalint a vér szállítja a testben, amihez kell egy kicsi idő. Valóban kicsi. Úgy szokták megfogalmazni, hogy van egy szívdobbanásnyi időd.

Ha kellően begyakoroltál egy technikát, amit bármikor, bármilyen helyzetben „el tudsz sütni”, s képes rá, hogy megakassza a támadót, akkor megúszhatod. Nyersz egy kis időt. Uralhatod a légzésed. Megőrizheted a mozgásod. Közelebb maradhatsz az optimális szinthez. A támadó felkészült a támadásra, s (többnyire öntudatlanul) az adrenalin koktélt is időzíti. (Mint amikor a verseny előtt „hergelik magukat” a versenyzők.) De ezt az optimális szintet nem lehet sokáig fenntartani. Ha megakasztod, s tudod kicsit húzni az időt, fordíthatsz a helyzeten.

Nőknél más a helyzet. Mint írtam, a régi időkben a nő fogta a gyereket és menekült. Ehhez először fel kellett mérni a helyzetet. Tájékozódni kellett. Ezután jött a „koktél”, hogy legyen ereje az izmoknak. Ráadásul hosszabb távú erőfeszítéshez kellett, ezért a nők szervezetében tovább marad meg. Nem csak lassabban indít, de az alkoholhoz hasonlóan (ahol szintén fontos a máj szerepe), lassabban is ürül ki.
Ha nő vagy, ezt a hosszabb bevezetést kihasználhatod. De nem szabad sokat várni. Gyakori, hogy a nők nem lépnek a figyelmeztető jelzésre. A durvább fellépés és az adrenalin pedig „belöki" őket egy bénult, tehetetlen állapotba.

• Cselekvési minta:
Hagyományosan a férfiakra inkább a cselekvés a jellemző. Sok küzdelmi játékuk van, megszokott az összeütközés. Szerencsés esetben csak azt kell megtanulniuk, hogy megkülönböztessék a játék és a harc során alkalmazandó módszereket.
A nők esetében ez problémásabb. Nem jellemző rájuk a küzdelmi játék. Nem is illeszkednek bele olyan könnyen. Vagy túl komolyan veszik, vagy egyáltalán nem érdekli őket. Nem veszik jónéven tőlük az agresszívnak tartott viselkedési formákat. Nem tanítják meg nekik, hogyan kezeljenek agresszív megnyilvánulásokat. Túl sokat agyalnak.
Viszont épp azért, mert nem tanultak meg játszani, ha egy nő kemény, akkor nagyon kemény. Sokkal kegyetlenebbül bánnak el az ellenfelekkel, mint a férfiak. Ha hozzátartozójukat, szeretteiket bántják, az a bénult állapotból is képes kilökni őket.

És hogy miért írtam le ebben a két cikkben ezt a sok elméleti anyagot?
Általános alapelv: ha tudod, mi történik, van esélyed rá, hogy kezdj vele valamit.

(Az "adrenalin koktél hatásának szintjei"-t Rory Miller Konfliktus és erőszak című könyvének leírása alapján közöltem.)

Kiss Zsolt

Kung-fu és Qigong oktató,
harcművészeti szakíró

Tetszett a cikk?
Kérjük értékeld!

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (2 Votes)