刀
Dao
Dou
(Szablya)

Az utolsó 2000 évben Kínában a szablyának számtalan változatát használták a szinte egyenes pengéjű, egyélű ókori változatoktól kezdve a „török handzsárként” ismert kardokig. A szablya sem kínai eredetű fegyver. A lovasnomádként ismert népek fegyvertárából örökítették át, s őrizték meg szinte napjainkig. Így lehet, hogy a sajátos, általában egy-egy népre jellemző kardformák (pl. az „avar” gyűrűsvégű szablyától a mandzsu, az utolsó harmadán erősen hajlott változatig) megtalálhatók, s legfeljebb kisebb változtatásokat hajtottak végre rajtuk. (Egy időben a japán kardokat is importálták, majd mikor ez már nem volt lehetséges, maguk kovácsolták azok mintájára.) Kevéssé ismert tény, hogy a legtipikusabbnak tartott (a fotókon is látható) kínai szablya a tulajdonképpeni magyar szablya típusának átvétele (valószínűleg ujgur közvetítéssel). Az eredeti formától annyiban különbözik, hogy a gyalogharc követelményeihez alakítva 1-2 cm-rel szélesebb lett a penge. (A gyalogos katonának az erős páncélzat leküzdéséhez vagy a ló megállításához szüksége volt a súlyosabb fegyverekre. A lovasoknál ezt feleslegessé tette a ló lendülete, ami hozzáadódott a csapás erejéhez. Ezért van az, hogy a különféle pallosok, alabárdok a gyalogság körében kerültek alkalmazásra. A szablya ilyen jellegű változása nálunk is lezajlott a lemezvértezet elterjedésével, majd ahogy eltűntek a vértek, újra a keskenyebb pengéjű szablyák lettek népszerűek.) Készítettek egészen nagy változatokat is. Mint a Bagua-ban használatos mellkasig érő vagy az időnkénti embermagasságú változatok, de ezek inkább kivételek, mint tipikusak. Illetve népszerűek a rövid szablyaváltozatok (ezeknek általában a megszokottnál szélesebb a pengéje, hogy a vágáshoz szükséges súly megmaradjon), ami főleg akkor előnyös, ha tömegben harcol valaki, s kevesebb a hely a mozgáshoz.
Érdekes, hogy a hosszú nyelű, végén görbe pengével ellátott fegyvereket (nálunk inkább alabárdnak neveznék) szintén szablyának tekintik.
A szablya szerelékét is gyakran ellátják valamilyen „díszítéssel”. Ez a leggyakrabban egy vagy több színes selyemkendő, ritkábban selyem zsinórbojt. Szerepe ugyanaz, mint a kétélű egyenes kardnál, forgatás közben zavarhatja az ellenfelet, pillanatra megakaszthatja a támadó fegyvert illetve védi a fegyvert tartó kezet.
Pengéjével sokkal nagyobb felületen lehet vágni, mint az egyenes karddal. Ezt kihasználandó (bár a penge kialakítása a szúrásra is alkalmassá teszi) leginkább vágásra használják. A vágásokat széles, nagy ívű mozdulatokkal hajtják végre, a kardot a test körül mozgatva, amivel az egész test erejét, lendületét beleadhatják a technikákba. Lehetőségeinek igazi kihasználásához, jó lábtechnika szükséges.
Főleg délen szívesen használják páros fegyverként. Kedvelt fegyver, különféle formái szinte minden iskolában megtalálhatóak, s elsajátítását alapkövetelménynek tartották.
Ahogy mondják: „A szablya százféle más vágófegyver tanítója.”

Tetszett a cikk?
Kérjük értékeld!

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 0.00 (0 Votes)