劍
Jian
Gim
(Egyenes kard)

Az egyik legrégebben használt fegyverfajta. Vélhetően a nomádokkal való kapcsolat révén került át Kína fegyvertárába. (A hosszú kard tipikus lovasfegyver. A zömmel gyalogharcot folytató területeken inkább a rövid kardok - ld. a régi Görögország vagy Róma - illetve a különféle lándzsák, bárdok, alabárdok - pl. Svájc - jellemzőek. Az ókori Kína tipikus fegyvere is az alabárdszerű, úgynevezett tőrbalta.)

Gyakoribb elnevezései
Jian: kétélű hosszú kard
Tai Ji kard: rugalmasabb, hajlékonyabb pengével készült
Papi kard
Wen Jian (Tudós kard)
Női kard: lekerekített hegyű, könnyebb változat, gyakorlásra, önvédelemre vagy csak dísznek
Wu Jian: hadi változat, éles, hegyes, gondosan edzett.

Több stílus saját nevén említi (pl. Shaolin egyenes kard), anélkül, hogy lényeges különbség lenne az alaptípushoz képest. Ezenkívül nevet kaphatott a helységről, ahol kovácsolták, vagy ahonnan a vasércet nyerték, a kovácsról (vagy kovácstól), aki kovácsolta stb.
Számtalan fajta kard létezik, amit kisebb-nagyobb változtatásokkal láttak el a hatékonyság növelése vagy speciális technikák alkalmazása céljából, de használatában nem tettek lényegi változtatásokat (s így továbbra is Jian-nek nevezik). Így létezik horgos, fűrészfogú, kígyónyelv forma Jian is.

A pengét általában 3 részre osztják. Az alsó - keresztvashoz eső - harmad a legszélesebb, és legvastagabb, merev, inkább csak hárítanak vele, ezért gyakran nem is élezik. A középső harmad már élezett, mert a csúsztatott vágásoknál használják, s rugalmasabb is. A felső harmadra esik a vágások túlnyomó része, ezért ez a rész igen rugalmas (hogy terhelésnél ne törjön) és éles, s nagyon gondos, speciális edzésnek vetik alá. Jellegzetesen kínai sajátság az ún. hajlékony penge, ami bár más fegyvertípusnál is előfordul, mégis a Jian-re a legjellemzőbb. Hajlékony kardoknál a teljes pengehossz lágy, rugalmas lehet. Kidolgozására azért volt szükség, mert a jobb minőségű japán kardokkal szemben törtek a kínai kovácsmunkák.
A kard markolatszerelékéhez gyakran erősítenek zsinórbojtot. Ez nem csak díszítőelemként szolgál, a kard forgatása közben zavarja az ellenfelet, s igen könnyen rá is csavarodik annak fegyverére, rövid időre blokkolva azt.
A Jian-t - kiváltképp hajlékony változatait - nagy előszeretettel használják a belső erős iskolák képviselői. Részben, mert küzdőstílusukhoz is jobban illik, s mert úgy gondolják, hogy küzdelem közben Qi-jüket közvetíteni tudják az ilyen típusú kardon keresztül az ellenfél felé.
Használat közben inkább íves finom mozgásokkal kezelik a kardot. Csapásnál „csúsztatják” a pengét, minél nagyobb felülettel próbálnak vágni.
A régi európai kardvívás keresztvágásai, ahol a penge egyetlen pontja terhelt csak, nem jellemzőek.
Az egyik legelegánsabb fegyver, ezért nők is előszeretettel használják.
Bár kezelésének ismerete szinte kötelező érvényű volt, a kard Kínában nem vált olyan jelentőségűvé, mint Japán szamurájai vagy Európa lovagjai közt.

Tetszett a cikk?
Kérjük értékeld!

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (1 Vote)