A Wing Chun története és technikai elemzése

A Wing Chun története és technikai elemzése
Jelen cikkemben nem a Wing Chun leszármazási vonalával, s közvetlen történeti vonulatával akarok foglalkozni, hanem kifejezetten a technikai kialakulásával, s érintőlegesen a „rokoni” kapcsolataival.

Története nem választható el a Mandzsuk ellen lázadó titkos társaságok történetétől. Feljegyzések hiányában nem lehet tudni, hogy mióta beszélhetünk önálló Wing Chun stílusról. A Vörös Bárka, ahol a stílus született (véglegessé vált) nem csak a Wing Chun szülőhelye, rendkívül szoros a kapcsolata a Hung Ga-val is. Több mester is van, akit a Hung Ga és a Wing Chun leszármazási vonala is nyilvántart. A stílus egy specializálódott része a Déli Shaolin-nak. Technikailag a régi Hung Ga tartalmazza a Wing Chun mozgásainak többségét.
Technikai készlete túlnyomó részt a Daru stíluson alapszik (s kisebb részben a Kígyó stíluson, de emellett egyéb shaolin-i stílusokból is tartalmaz elemeket). A Daru valószínűleg régi változatában is idegen eredetű stílus, amit gyakoroltak Shaolin-ban is. Mivel ma már az eredeti Daru nem létezik, s a Déli shaolin-i iskolákba is bekerültek a kései Daru változatok is, nem lehet megmondani, hogy pontosan milyen lehetett az eredeti shaolin-i változat, s így azt sem lehet megmondani, hogy hogyan nézhetett ki a Wing Chun az 1800-as évek előtt.

Északi (ismertebb) Daru stílus
Tibeti Fehér Daru
(Lama Pai, Haap Ga Kyun)
A hagyomány szerint alapítója egy XV. századi tibeti szerzetes A Daat To volt. A Daat To az északi puszták előkelő származású harcosa volt, aki buddhista szerzetessé lett. Népének harci rendszerét kombinálta a tibeti módszerekkel, s a daru mozgását utánzó gyakorlatokkal, s így hozta létre saját stílusát. A következő évszázadokban Tibeten kívül elterjedt a Kínától északra és északnyugatra eső vidéken, illetve Kína határvidékén, s komoly hírnévre tett szert. A Qing dinasztia hatalomra kerülésekor a császári testőrgárda is jórészt ennek az irányzatnak a képviselői közül került ki.
Az 1800-as években egy szerzetes, Sing Lung, aki a stílus mestere volt, Dél-Kínába, Gwongdung (Guangdong, Kanton) tartományba utazott. (Nem tudni, milyen származású volt, a hagyomány csak annyit tud róla, hogy nem kínai.) Korai tanítványa Leung Kwan, (Tit Kiuh Saam, Vas Híd Harmadik [fiú] néven is ismert) Hung Ga mester, Gwongdung Tíz Tigrisének egyike. (Az 1800-as évek közepén Gwongdung-ban tíz nagy harcművészt tartottak nyilván. Őket nevezték Gwongdung Tíz Tigrisének. Mind a Hung Mun Wui mandzsu ellenes titkos társaság tagjai voltak.)
Idősebb korában (1860 körül) Sing Lung átadta rendszerét Wong Yan Lam-nak. Wong Yan Lam is csatlakozott a mandzsu ellenes forradalmi mozgalomhoz, s egyike volt Gwongdung Tíz Tigrisének. Stílusa nagy hatással volt a Tíz Tigris közül Wong Ke Ying és fia, a legendás Wong Fei Hung Hung Ga Kyun stílusára. A Wong Fei Hung féle Hung Ga Kyun-ben így jelentek meg a mélyebb állások és a szélesebb mozdulatok.

A stílusra jellemző a laza, gyors, alkarral, tenyérrel és ököllel végrehajtott csapások, csapássorozatok használata. Jellemzően oldalsó támadóállásban „szárnytartásban”, az egyik kézzel az ellenfél felé, a másik kézzel ellentétes tartásban hajtják végre a technikákat. Az alkaros csapásokat erőteljes csípőhasználattal, a másik kéz szinkronmozgásával segítik. Ezzel a test teljes lendületét, erejét bele tudja adni a csapásba a stílus szakértője. Mozgása igen jellegzetes.

Az irányzatnak négy alapelve van:

Chin (könyörtelenség):
Chin a szükséges elmeállapot, amit a küzdelem során el kell érni. Mikor megtámadnak, nincs helye habozásnak, vagy ellentétes érzelmeknek. A gyakorló a technikákat teljes erővel, könyörtelen módon kell, hogy végrehajtsa. A csapásoknak el kell zárniuk az utat, s harcképtelenné kell tenniük az ellenfél végtagjait.

Sim (kikerül, kitér, elkerül):
Sim az előnyben részesített védekező módszer. A támadásokat lehetőség szerint nem védéssel igyekeznek hárítani. A gyakorló ellép, kifordul, süllyeszti a súlypontot, időnként elugrik. Eközben támad a gyenge pontokra.

Chyun (odaszúr, áthatol):
Chyun a támadás elsődleges célja. A védelem megkerülése, vagy lezárása, támadással egybekötve, ami az alapvető pontok ellen irányul.

Jit (megállít, feltartóztat):
Jit a második védelmi vonal. A támadást itt is kitéréssel igyekeznek feltartóztatni, miközben a támadó végtagot támadják, hogy ezzel harcképtelenné tegyék az ellenfelet.

Haap Ga alapgyakorlatok

Wing Chun alapgyakorlatok

Déli Daru
A Fujian-i Fehér Daru Fang Zhong nevéhez fűződik. Fang Zhong-ról keveset tudni. A déli Shaolin szakértője volt, s valószínűleg köze volt a déli titkos társaságokhoz. Stílusát lányának, Fong Chat Neung-nak adta át (Fong Chat Neung azt jelenti, hogy a Fong család hetedik hölgye, valódi nevét nem ismerjük. Később ő is a Wing Chun nevet vette fel. Ezért a leszármazási vonalán többnyire Wing Chun Baak Hok, vagyis Wing Chun Fehér Daru néven ismert a stílus.). Fong Chat Neung feleségül ment Hung Hei Gun-hoz, a Hung Ga alapítójához.
Legendás harcos volt, a hagyományok szerint a császár ellen is merényletet kisérelt meg. Megölnie nem sikerült, de élve került ki a vállalkozásból.
A Wing Chun Baak Hok legjellemzőbb és leggyakrabban használt állása a déli támadó állás. Ez egy kb. csípő szélességű, rövid állás, ahol mindkét láb előre fordul, a csípő és felsőtest szintén előre, az ellenfél felé néz. Ez lehetővé teszi, illetve meg is követeli a két kéz egyforma szintű használatát.

A Kígyó stílus a Biu Ji formában, s gyakorlataiban, a fogástechnikák egy részében, s a Chi Sau-ban (Tapadó kéz gyakorlatok) ismerhető fel (az ismertebb Fatsaan környéki, Yip Man vonalas változata). Ezeket a mozgásokat láthatjuk például a Hung Ga Kígyó formájában is. A Daru és Kígyó technikáinak kombinálása valószínűleg nem új ötlet, a Fujian-i Fehér Daru formáiban is megtalálható némely gyakorlata.

A két Daru iskola kapcsolata a mandzsu ellenes titkos társaságokkal ismert, s sokszor leírt történet. De itt főleg a Hung Ga-val való kapcsolatukról szoktak megemlékezni. A Wing Chun története kapcsán nem jegyezték meg, hogy hogyan alakították ki a stílust, s milyen változtatásokat hajtottak végre rajta. Véleményem szerint alap formájában a Déli Daruhoz közeli stílus lehetett, amit a későbbiekben az Északi Daru hatására átalakítottak, majd Fatsaan környékén nyerte el ma ismert formáját. A Wing Chun technikailag a két Daru stílus között áll. Haap Ga-ra jellemző oldalra fordulás, csípőhasználat. Az oldalsó tartásokra a korai időkben az oldalsó támadó állás volt a jellemző, ez mai napig megtalálható több Wing Chun stílusban (pl. Vörös Bárka Wing Chun, főleg a Kínán kívüli iskoláiban). A kései időkben Fatsaan környékén alakult ki a ma jellemzőbb Cho Ma tartás (Szintén megtalálható az északi Daruban. Haap Ga rövid kar technikák gyakori állása.) a szabadabb csípőhasználat elősegítésére. Az erőkivezetés inkább a Déli Daru és a Kígyó módszere, a támadás módja inkább az Északi Darué.

Fujian-i Fehér Daru alapgyakorlatok

Wing Chun alapgyakorlatok

Északi Daru
• Oldalsó tartás, tartásváltások módja

Technikák:
• Man Sau (Üdvözlő kéz)
• Gaan sau (Elválasztó kéz)
• Jaam sau (Vágó kéz)
• Kézváltások technikája
• „Rámutatok és ütök” variáció

Déli Daru
• Szembefordulás gyakorlata
• Kis küzdő távolság
• Tapadó kéz gyakorlatok

Technikák:
• Sap ji sau (10-es alakú kéz)
• Taan sau (Széttáró kéz)
• Hyun sau (Köröző kéz)
• Kétkezes technikák (pl. Pou Paai Jeung, Ölelő-lökő tenyér, Pillangó tenyér)
• A Daru állás a Yi Ma, a Wing Chun alapállása!

Lényegében a Wing Chun egy olyan Daru stílus, ami megtartotta az Északi Daru csípőhasználatát és részben technikai készletét és a Déli Daru technikai és eljárásbeli készletének egy részét (A déli elemek egy része megtalálható a Fujian-i Daruban, de a Baak Hok Wing Chun-ban nem.). Technikailag félúton van a kettő között.
S hogy miért érdekes ez? A Wing Chun főleg a népszerűbb irányzatai alapján ismert, s ez nem ad valós képet arról, hogy hogyan is kellene használni. A Wing Chun küzdéstechnikailag, vagy alkalmazásában a titkos társaságok igényeihez és a kor követelményeihez alkalmazkodott. Nincs bő fegyverrepertoár, kevés és könnyen rejthető eszköz. Inkább városi jellegű harcmód. Lerohanós agresszív harcmodor. Minél gyorsabban elintézni a helyzetet, az ellenfél súlyos megsebesítése (végtagok ízületeinek támadása), vagy megölése (érzékeny pontok sorozattámadása). Valószínűleg orvgyilkos, lesből támadó használat. „Csapj le és fuss!”

Már az 1800-as években népszerűvé vált a déli területek gazdag kereskedői között, akiknek kedvelt időtöltésévé vált, s ez azért nem mindenben vált előnyére: A stílus felhígulása, fárasztó technikák elhanyagolása, technikák félreértése, pl. középvonal elmélet és az alapütés gyakorlatának összekeverése.
Leung Jaan híres volt kihívásos küzdelmeiről. Tanítványa Chan Wa Seun pénzváltó volt, akinek szintén szüksége volt időnként harci tudására. Chan Wa Seun utolsó tanítványa volt Yip Man. Yip Man jó anyagi körülmények között élt, s művelt volt, de a harcművészet terén mestere elképzeléseit vitte tovább. Maga is több kihívásos küzdelemben vett részt, s a későbbiekben Hongkong-ban tanítványai is küzdelmi képességeikkel vívták ki az iskola hírnevét.
Yip Man is végrehajtott néhány változtatást, de ezek nem érintették a stílus lényegét. Hozzátett néhány mozdulatsort a Bábu formához. A formagyakorlatokban a mozgássorok végét jelző zárás (Hyun sau – Köröző kéz) régen befelé és kifelé is történhetett. Eleinte mindkét változatot oktatta, a későbbiekben a befelé körző kéz lett általános. A hagyományos Faatsan-i stílusok egy részében manapság pedig pont ellenkezőleg, a kifelé körzés található meg.

Wing Chun és Wing Chun között esetenként komoly különbségek lehetnek módszertanban. Van persze a mozgásnak néhány alapelve, amitől Wing Chun-nak nevezhető az adott stílus, de emellett sokféle módon lehet megvalósítani ezeket az elveket. Minden Kung-fu stílus bizonyos elvek mentén rendeződött (mozgás, küzdelmi elképzelés, stb.), s a stílus ezen elvek érvényre juttatása, nem pedig ilyen vagy olyan technikák, vagy kombinációk merev kezelése. Amikor ezekkel a külsődleges dolgokkal kezdenek el azonosítani egy stílust, akkor az onnantól halott. Miért mondom ezt? A történelem folyamán a különféle stílusokat mindig új és új kihívások érték, s ehhez alkalmazkodni kellett. Hozzáértő számára egyértelmű, a Vörös Dzsunka Wing Chun, a Pang Naam Wing Chun, vagy a Ying Men Wing Chun láttán, hogy ugyanarról a stílusról van szó, pedig az ismertebb Yip Man vonalhoz képest eltér az álláshasználat (Vörös Dzsunka Wing Chun), vagy akár a formák elrendezése is teljesen más (Ying Men Wing Chun).
A Wing Chun is úgy élte túl az elmúlt évszázadokat, hogy folyamatosan változott, alkalmazkodott, miközben azért megmaradt önmagának.

Néhány összehasonlítás a Daru és a Wing Chun alap mozgásaiból. Az azonos elemek száma jóval nagyobb az itt bemutatottnál, de remélem, hogy ez is elegendő mondanivalóm illusztrálására.

Haap Ga alapgyakorlatok

Fujian-i Fehér Daru alapgyakorlatok

Wing Chun alapgyakorlatok

Fujian-i Fehér Daru alapgyakorlatok

Wing Chun alapgyakorlatok

Tetszett a cikk?
Kérjük értékeld!

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 5.00 (1 Vote)

Ezeket a cikkeket is érdekesnek találhatod:

Yip Man
Lok Yiu
Lou Man Gam

A Wing Chun iskolái
A Wing Chun 8 alapelve
A Wing Chun "kődalok"